Volt már valaki ilyen helyzetben? Mi lett a vége?
23 éves lány vagyok. Tinikoromban volt egy elképzelésem, hogy milyen szeretnék lenni ennyi idősen. Akkor még kis naív voltam, azt hittem, hogy nem lesz gondom. Most viszont csak szenvedés az életem és kezdem azt érezni, hogy depressziós leszek előbb vagy utóbb.
Elsősorban párkapcsolati elképzelésem vallott kudarcot. Gondoltam lesz majd valaki akivel együtt tervezhetjük a jövőnket(ezzel szembe lassan 1,5 éve, hogy nincs senkim és az eddigi kapcsolataim is botrányosak voltak). Frusztrál az, hogy látom, hogy a korombéli ismerőseim 90%-a vagy kapcsolatban van hosszú ideje esetleg már eljegyzés is történt, de egyre többen vállalnak gyereket.
Az, hogy lefoglaljam magam és ne ezen járjon az agyam az felejtős. Délelőtt 8-2-ig dolgozom(kivéve most mert szabin vagyok, szerintem ezért is vagyok depis) aztán van még egy alkalmi másodállásom és hétköznap esténként járok küzdősportra és jelentkeztem főiskolára, de az csak szeptembertől lesz aktuális.
válasza:" Délelőtt 8-2-ig dolgozom ....... aztán van még egy alkalmi másodállásom és hétköznap esténként járok küzdősportra" Jujjj de aranyos vagy! Még ugy a részletezés kedvéért beleirhattad volna, hogy vasár és ünnepnapokon 16....19 között betervezted hodoloid fogadását, késöbbiekben pedig gyermekeiddel valo foglalkozást:-))
(Komolyra forditva: ennyi betervezett elfoglaltságod /söt küzdösport!!/ mellett mit akarsz? Örülj, hogy levegöt tudsz venni!)
válasza: válasza: válasza:Én 28 éves korom körül voltam a mélyponton. Most, 30 felett már számot vetettem vele, hogy az életem nem úgy alakult, ahogy terveztem, és újra élvezem a mindennapokat - úgyis erről szól az élet: sosem úgy alakul, ahogy tervezzük, de ezen felül kell emelkedni, abból kell kihozni a legjobbat, ami van! A szerelmet meg úgysem lehet erőltetni...
Bár egyedül vagyok, sok szép pillanatban volt részem, ezekért hálás vagyok - persze lehet, hogy délután összefutok életem nagy szerelmével, erre nyitottan megyek délután dolgozni:) - bár tisztában vagyok a realitásokkal, így nem zavar az sem, ha "szokványosan" alakul a nap.
válasza:Engem mikor 19 évesen felvettek fősulira elterveztem hogy majd ott megismerkedek egy fiúval, összejövünk, a végére összeköltözünk, összeházasodunk. Lesz egy jó munkám amit szeretek, veszünk lakást, autót, majd 30 körül (előtt) jöhet a gyerek :)
Most már betöltöttem a 30at, a szüleimmel élek, szar a munkám, és már több hosszabb-rövidebb párkapcsolaton vagyok túl, jelenleg egyedülállókent, rohamosan romló hormonzavarral (már vizsgálnak), mégse adom föl...
Az hogy menekülsz a problemáid elől nem megoldás, egyébkent meg egyáltalán nem rossz a helyzeted: Fiatal vagy, van munkád (ha sportolni tudsz, akkor gondolom jó fizud is), nem hiszem hogy ezt túl sok korodbeli elmondhatja magáról :).
A párkapcsolatokkal pedig pláne nem vagy lemaradva, az hogy mit látsz magad körül, az egy dolog. Nem egy embert ismerek, aki "fenyes", sokeves kapcsolatban él, amit ha jobban megnézel, rájössz hogy az egyáltalán nem úgy van, a felek boldogtalanok, hűtlenek. Annál meg még egyedül is jobb...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!