Mit kéne tennem ebben a helyzetben, tudnátok segíteni?

Az utóbbi időben egyre inkább elzárkóztam a külvilágtól, mert egyszerűen nem tudok emberek közelében lenni, már úgy érzem elájulok. Nemrég tudtam meg, hogy szociális fóbiám van és mellé még agorafóbiám is, ami tömegiszonyt jelent. Ezek miatt nagyon keserű és magányos életet élek, barátaim se nagyon vannak, akikkel tudnék beszélgetni pl. a problémáimról, így hát mindent el kell fojtsak magamban és amikor a sok stressz és bánat felgyülemlik bennem, akkor idegileg összeroppanok és elkap a sírógörcs. Nem egyszer fordult már elő, de senki nem volt ott, hogy segítsen. A barátaim is olyanok, hogy suliban úgy ahogy elvagyunk egymással, de azon kívül semmi. Legjobb barátom abszolút nincs. Egész nyáron felém se néztek, mintha nem is léteznék a számukra, ezért kénytelen vagyok a házban feküdni egész nap, és hallani, ahogy mások kint nevetgélnek, együtt mennek ide-oda, szóval jól érzik magukat. A fóbiáim miatt nem tudom kimutatni a valódi személyiségemet, aki régen voltam: Egy okos, kedves, vicces és jószívű lány. Most pedig nem vagyok más, mint merő depresszió és szánalom :/ Annyit csalódtam már az életben, hogy szinte már bízni sem tudok az emberekben. Folyton kihasználtak és megaláztak.. Holott én mindig a jót akartam mindenkinek és másokat helyeztem előtérbe, feláldoztam magam, csak azért, hogy másoknak segítsek és jól érezzék magukat. De akkor mivel érdemeltem ki ezt a szenvedést? :( Nem vágyok másra, csak egy igaz barátra. Valakire, aki megért és meghallgat és próbál rajtam segíteni :/ Senkivel nem tudok még csak beszélni sem :(