Autistaként csak a magány lehet a részem, mi?
Na, most már hivatalosan is számkivetett vagyok. Egy barátom sincs már a faluba, mert hát úgy fest, hogy én vagyok a helybeli fura ember. Akivel nem lehet mutatkozni, mert magával ránt az ő nyomorába meg magányába.
Akit soha nem lehet normálisként kezelni, mert nem normális. Mert nem olyan mint a többi. Akinek nincsenek meg azok a képességek, mint a többi embernek. Magyarul a kommunikációs képesség, az hogy csapatban játsszon.
Egy rohadt idegen lénynek érzem magam ezen a bolygón. Nem lehetek olyan mint a többi ember.
Csak egy fal van köztem és a világ többi része között, amit egyszerűen nincs erőm megmászni. Nem tudok, csúszosak a téglák.
És mindig belebukok, ha próbálkozom.
De nekünk már hiányoznál.
"Idegenek és vándorok vagyunk itt a földön"
Biztosan hiányoznál a családodnak. Meg biztos van olyan, akinek hiányoznál, csak nem is gondolod.
De miért nem beszéltek itt össze, akik ennyire magányosak vagytok? És ha közel laktok egymáshoz, akkor tudnátok találkozni, valami közös programot csinálni.
de te azonban tudod, hogy nem egy "senki" vagy - ez önmagában csodálatos! és már ezért érdemes élni!
"Táncolni kell uram, a zene majd csak megjön valahonnan"- ezt Zorba, a görög mondja a híres filmben. Láttad?
A mérnök teljes munkája összeomlott - "fényes összeomlás" - mondja később Zorba.
Itt kéri taníts táncolni: és ez menti meg az összeomlástól - nevetnek örülnek:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!