Lehet úgy normális életet élni, hogy valakinek soha nem lehetnek igaz barátai, és párkapcsolata sem?

Lehet. Nem mindenki pár meg társfüggő.

Ez az állapot sem rosszabb, mint melegnek lenni, de néha azt érzem, azokat jobban elfogadja a társadalom, mint azt aki szimplán egyedül él.

Attól függ kinek mi a normális.

Én folyamatosan próbálok ismerkedni, mondjuk csak neten, mert nem járok sehova, de nem nagyon lehet olyan embert találni, akivel lehet is bszélgetni.

Hát én igényelném a tarságot csak nincs aki el tudna viselni (még anyám se igazán), szóval marad a magány; habár némileg elszállt az ép elmém, de még azért funkcionálok mint ember...

Szóval aki igényli annak eléggé rossz hatással van a tudatára, és súlyos károkat okozhat, de ha valaki nem akkor tud úgy is élni...

7-es vagyok,

Igazából néha rám jönnek dührohamok apróságok miatt (nem tudom vissza csavarni a fogkrém kupakját), 0-24-ben magamban beszélek és néha jönnek ilyen klasszikus őrült epizódok amikor összekuporodva ordítok, röhögök a semmin és magamat ütöm, de egy fél óra alatt elmúlik, meg a folyamatos (már 10 éve tartó) depresszió. Viszont elég jól tudom kontrollálni magamat és a nap nagy részében nagyjából normális vagyok, más emberek úgy látják hogy normális vagyok...