Elmagányosodás, más is érez hasonlót?

Mostanában úgy érzem, egyre inkább egyedül maradok. Az egyetemi baráti társaság szétszéledt, mindenki az állandó mókuskerékbe került. A munkahelyemen kívül már nem is járok sehova. Próbálok a régi barátaimba kapaszkodni, de mintha a legjobb barátaim is elfordulnának tőlem. Nincs idejük, ennyivel elintézik. Én hiába keresem őket, legtöbbük vagy nem mesél semmit magáról mi van vele, vagy elintézik egy "jól vagyok"-al. Ami leginkább zavar, hogy ha én nem keresem az embereket, akkor engem senki sem keres. Azt sem kérdik meg "hogy vagy" még ezer éves jóbarátok sem, csak ritkán. Olyan, mintha én senkit nem tudnék elfeledni, engem viszont mindenki feledhetőnek tart. Más is érez így, illetve került hasonló helyzetbe? Tényleg az elmagányosodás kora jön? Főleg a hétvégék hosszúak így, nehezen viselem, hogy hozzám sem szól a kutya sem.