Baj az hogy ha ennyire szeretem én a magányt?

Kedves Kérdező, nem veled van a baj, hanem a közfelfogással.

Miért kéne az embernek folyton pörögnie?

Ráadásul itt fogalom-zavar van: igazából te nem a magányt szereted, mert az negatív szó, hanem az egyedüllétet.

Én is introvertált vagyok, hamar kimeríti az idegeimet a zaj, nagyon kell a csönd, abban tudok feltöltődni, és akkor tudnak felszínre bukkanni a kreatív ötleteim, akkor tudok rajzolni, írni, alkotni.

Én sem szeretem a felesleges csevejt, de ha valakivel lehet tartalmasan beszélgetni, akkor órákig is, és szinte energizál az ilyen :)

Sajnos az introvertáltakat tévesen és negatívan ítélik meg sokszor, félénknek, antiszociálisnak mondják őket.

Én nem vagyok félénk, nagyon is magabiztos vagyok, csak mást igénylek szabadidőmben.

És tudok barátkozni, beszélgetni, de nem bizalmaskodom egyből mindenkivel, hanem idővel tud elmélyülni egy barátság, de az legalább tuti nem lesz felszínes. :)

Bár nem szeretem a Szabanébredőket, mert néha nagyon elszálltak, de ez a cikk szépen összefoglalja, miért érzed kilógva magad:

[link]

Hány éves vagy most?

Akkor még fiatal vagy hozzám képest, ennyi idősen még én is bizonytalankodtam önmagamban.

Olvasd el a linkelt cikket, ott a lényeg :)

És nem kell változnod, így vagy jó! ;)

Ez is teljesen természetes :) Az embert sok hatásnak kell érnie, hogy kiforrott személyiség legyen.

És még azután is lehet, hogy valami hirtelen változással teljesen új élethelyzetbe kerülsz, akkor megint ki kell alakulnia újra a viselkedésednek, reakciódnak.

Ráadásul ez a világ elég zagyva tud lenni, hidd el, sok felnőtt ember van, akinek szintén nem nagyon van fogalma arról, mit is csinál vagy mihez kezdjen.

Ha esetleg szeretnél privátban írni, írj nyugodtan, hátha tudok még segíteni.