Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Lehetek örökké magányos?

Lehetek örökké magányos?

Figyelt kérdés

Most van az a pont az életemben, amikor már érzem, hogy nem bírom sokáig. Borzasztóan magányos vagyok! Korán hajnalban elmegyek a munkahelyemre amit egyáltalán nem szeretek, pocsékul érzem magam, majd mikor hazaérek, ennél csak rosszabb lesz a helyzet. Megérkezek az üres házba, senkivel nem tudok beszélni, nincs akit felhívjak, sokszor már a félelem kezd át járni, és bizony sokszor el is törik a mécses. Egyetlen egy barátom sincs akivel az apróbb gondjaimat megbeszélhetném, párkapcsolatom már nagyon régóta nincs. Akármelyik munkahelyre, vagy élethelyzetbe csöppentem, mindig csak foglalt nők voltak körülöttem, és olyan emberek akiknek nem volt szükségük még egy haverra/barátra. Kicsit különcnek is érzem magam, nem vagyok a bulizós típus, nem cigizek, nem iszok alkoholt, nem szeretek állat módjára viselkedni, és a fingós szarós poénokat sem kedvelem. Így nem sok társaságban tűrnek meg. Anyámmal tudom olykor-olykor megbeszélni a problémáimat, de vele se lehet mindent, illetve ez sem old meg semmit. Ha eljön a hétvége, amit egyébként hétfőtől kezdve várok, akkor végleg eljön a pokol. Bevásárolok, főzök valamit, majd egész nap csak a szenvedés. Filmek, sorozatok nézése, esetleg videojátékozás, könyv olvasás, nem több. Ennyiből áll az életem. Néha úgy érzem nem kapok levegőt, nehéz a mellkasom, és próbálnék sírni, de nem megy. És ami a legrosszabb, hogy senki nem ért meg, mintha egyedül lennék egy hatalmas világban.


A kérdésem az lenne, hogy tarthat-e ez örökké, vagy csak úgy a szerencse által, úgy hozza a sors hogy fordul valami az életemben, és jobb lesz? Netalán elkezdem újra élvezni az életet? Igen, tudom tenni kéne érte, de már annyi mindent próbáltam az utóbbi években, hogy úgy érzem mindhiába, semmi nem jött össze.


26F



2015. jún. 28. 17:20
1 2
 1/15 anonim ***** válasza:

Gondoltál már arra, hogy nem magunkat kell megváltoztatni, hanem az èletmódunkon?!


Èn sokszor gondolok arra, milyen jó is volna ( talán) egy új országba, közössègbe költözni.

2015. jún. 28. 17:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/15 anonim ***** válasza:
50%
Lehetsz igen. Én is magányos vagyok már jó ideje és maradok is egyelőre, mert aligha hiszem hogy bármi változás történne a közeli vagy a távoli jövőben. Nekem pl. plusz elfoglaltságok, játékok és egyebek jelentették a megoldást. Egyedül vagyok, de élvezem, és így mindenre jut időm amire szeretek csinálni :))) ha kommunikálni támad kedvem, megtehetem online, a nőket meg hagytam a fenébe, feleannyit nem ér egyik se amennyit kínlódni kell velük.
2015. jún. 28. 17:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/15 anonim ***** válasza:
0%

Persze, hogy lehetsz örökké magányos. Minden esély megvan rá. Viszont ebből a szövegből, amit itt leírtál, eléggé az jön le, hogy egy kis rbanc vagy.

Épp akartam írni, hogy heti 1-2 alkalommal eljársza legközelebbi jobbféle kocsmába sörözni, rengeteg alkalmad lesz ismerkedni. Ha összehaverkodsz a pultossal, akkor már félig tiéd a hely. Aztán kiderült hogy nem iszol alkoholt. Na bumm, akkor ez nem jött be.


A hétvégi programodból kiderült hogy se nem sportolsz, nem testedzel, se nem zenélsz, nem végzel egyéb művészeteket. Kéne.

2015. jún. 28. 17:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/15 anonim ***** válasza:
55%
Az a baj, kérdező, hogy szinte mindenki magányos. Hiába vannak társaságban, ott is a mobiljukat buzerálják, és nem egymásra figyelnek.
2015. jún. 28. 18:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/15 anonim ***** válasza:
100%

Az a baj hogy a kreatívkodáshoz nagyon is szükség van arra hogy jó életed legyen, új dolgok történjenek veled.Akkor lesz kedved mindenhez ha zajlik az életed.Barátok, szerelem nélkül viszont néha elviselhetetlen.

Én 20 éves vagyok és bármit megtennék hogy végre ne legyek egyedül,de mindenkinek megvan a saját társasága, akinek pedig nincs azok még ismerkedni sem hajlandóak.

Ez az oldal is egy vakvágány,ami sehova nem vezet.Az itteni emberek se nagyon akarnak ismerkedni.

"Nem a probléma a probléma, hanem az ahogy a problémához hozzáállsz"

Okos,értelmes embernek pedig jóval nehezebb a sok hülye között,úgy érezheti sehova nem illik.

2015. jún. 28. 19:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/15 anonim ***** válasza:

Ez egy nagyon jó kérdés!


Félek, hogy velem is ez fog történni (F23)


Eddig nekem sem volt igazi baráti társaságom. Szívesen eljárnék ide-oda, hülyéskednék nem állat módjára, és én valóban is foglalkoznék más emberek bajaival (ha természetesen kölcsönös), de úgy érzem én is, hogy minden embernek meg van már a maga barátja, barátnője, társasága, stb... ami természetesen nincs így, de még ezen az oldalon se lehet normális tagokat összeszedni, mert kiderül, hogy valaki túl kedves, valaki túl komoly, valaki zárkózott... Elegem van!


Szerintem mindenképp kell szerencse ahhoz, hogy az ember jó arcokat ismerjen meg, és pont jókor legyen jó időben, de ugyanúgy tenni is kell ezért.


Tegyél meg minden tőled telhetőt, így minden este nyugodt szívvel fekszel le. Ja, és ne veszítsd el a reményt :) Kitartást!

2015. jún. 28. 20:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/15 A kérdező kommentje:

#1

2 évet éltem kint külföldön, nem volt jobb, ettől függetlenül most is egy másik országba vágyom, és lehet ez is lesz a megoldás.

#2

Én is sokáig a videojátékokba menekültem, és menekülök is, persze csak ilyen napi szinten max 2 órára. De már ezt is unom, közel 17-18 éve űzöm ezt a hobbit. Filmek is baromi unalmasak tudnak már lenni, ha sok-sok évig heti szinten megnéztem 7-8 mívet. Egy új elfoglaltság kellene. Nők nélkül nincs élet, legalábbis én pár nélkül nem tudnám elképzelni az életem, akkor inkább felakasztom magam. Ugyanez igaz a gyerekekre is...

#3

Így van nem iszok alkoholt, és nem is szeretnék. Sokáig edzettem, de abbahagytam, így egy jó ideje már csak futok.

#5

Így van, jelenleg semmihez nem tudok kezdeni, csak mint egy zombi bemenni a munkába, majd hazajönni és keseregni. Tiszta ködös a fejem, és egy jó gondolat nem jön, bátorságom sincs, és már valamilyen szinten megszoktam ezt a penye életet. Tanulnék is, de egy mondat nem marad meg a fejemben. Valami pozitív dolog kéne hogy történjen, ami egy kicsit előre lendítene. Tisztában vagyok ezzel az oldallal, nem is nagyon látogatom, de néha jó kiírni 1-1 ilyen kérdést, hogy mit szólnak az emberek, hátha van egy hasonló...

#6

Gyerekként és tizenévesen rengeteg barátom volt, jártam bulizni, igaz felszínes volt az egész, aztán szép lassan eltűnt mindenki. Onnantól jó szar is lett minden, bár annyira ezeket a társaságokat nem is bánom. Lehet kell ez a hosszú, több éves időszak, hogy átértékeljem az értékeket, nem tudom. De egy biztos, hogy nem sok szerencsém van!

2015. jún. 28. 21:30
 8/15 anonim ***** válasza:

Rendesen kiègtèl.


Itt már nem segît sem doktor, sem Isten.

2015. jún. 28. 21:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/15 anonim ***** válasza:

Pedig engem nagyon is lekötnek a videójátékok :) meg az egyéb járulékos dolgok amiket kitaláltam.Simán el tudom képzelni nők nélkül is az életem, különösen ha végignézek a mostani csillagászati elvárású, felszínes & anyagias nőkön, ennél még a szingli lét is fényévekkel jobb.

Nem egyszerű magányosan boldognak lenni, de maximálisan pauzibilis.

2015. jún. 28. 21:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/15 anonim ***** válasza:
Maximálisan meg tudlak érteni. Nekem is évek óta nincs párom (negyedik éve). Nekem ugyan van 2 barátnőm, de mind a ketten messze laknak, igy alig találkozunk, inkább csak skypolunk, csetelünk 90%-ban. Nekik ráadásul van magánéletük, férjük, gyerekük. Én egyedülálló anya vagyok 9 éves gyerekkel, 33 évesen. Ebből a szempontból más tészta a helyzetem, de teljesen átérzem a magányod. Én special a gyerekem életét élem. Reggel ahogy felkelek egyből ő, majd a munka, munka után pedig megint csak ő és a programajai, mint balett, házifeladat, lelki problémák kezelése, vacsi stb stb. Én pedig teljesen lesszivva, erőtlen esek ágyba esténként, s úgy érzem elmegy mellettem az élet anélkül, hogy boldog lennék. Álmodozom egy szertő társról, de egyben le is tettem róla. Pedig milyen jó lenne együtt, közösen, szeretetben tölteni a mindennapokat valakivel! Nem is beszélve a terhek megosztásáról! Minden áldott nap ugyanaz. Kezdek kiégni, úgy érzem. A lelkem sir egy szerető társért, viszont olyan régen volt már részem benne, hogy egyszerűen nem tudom elképzelni sem, hogy milyen. Úgy érzem, én soha nem fogok társra találni, olyanra, aki tiszta szivből szeret és elfogad a gyerekemmel együtt, akivel boldog lehetek és erőt ad. Magányos vagyok és kétségbeesett, szerintem kiégéshez közel, elegem van a lakásból is, hogy állandóan itt vagyunk összezárva, valamint szétfeszit a rám nehezedő felelősségérzés. Szerintem próbálj meg fórumokon ismerkedni környékbeli emberekkel, akik szivesen barátkoznának veled, esetleg hasonló cipőben járnak és aztán összehozhattok személyes találkozót is. Én is ezzel próbálkoztam.
2015. jún. 28. 23:04
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!