Visszaesett önbizalom, régi jó tulajdonságok elvesztése, elhalkulás, mit tegyek?

Néha úgy érzem,mintha csúsznék lefelé. Persze nem a tanulmányaimat tekintve, inkább az emberekkel való kapcsolataimban. Mostanában nagyon sokszor van, hogy barátokkal vagyok, és kizökkenek a beszélgetésből, órákat tudok csöndben ülni,nagyobb társaságban szinte mindig zárkózott vagyok, és ha megkérdezik, hogy mi a baj nem is igazán tudok mit válaszolni. Ha találkozok egy régi baráttal az is tök kellemetlen tud lenni néha, mert random rámjön, hogy zavarba legyek, és nem tudok normálisan beszélgetni(holott régebben nyílt voltam másokkal, jó beszélgető társ voltam, tudtam saját magam lenni). Azt hiszem tudom mi a probléma: még nem volt komolyabb kapcsolatom, és már 2 év el telt mióta utoljára nővel voltam(20 éves vagyok), és ez persze rosszul érint mivel most kéne ezerrel csajoznom. De ennek ellenére nem akarom erőltetni a dolgot(se nők ügyében, se a társaságban beszélést), és most nincs senki akivel úgy gondolom, hogy összejöhetnék. És attól félek(a múlt tapasztalataiból), hogy ha lenne is valaki azt is elcseszném...Plussz érdekesség, hogy az újabb társaságban(egyetemi csoporttársak) sokkal könnyebben megy most a beszélgetés, sok barátot összeszedtem(úgy gondolom, hogy azért, mert igazoból az zavar, hogy ha a régi barátaimmal vagyok, hogy ők tudják, hogy milyen "nyomorúságos" mostanábab a nemi életem). Tehát nyilván az lenne a legjobb megoldás, hogy ha most találkoznék egy lánnyal, akivel összejövök, és jól elvagyok, de mostanában már nem hiszek az ilyesmi csodákban...(amúgy nem vagyok se csúnya,se buta, a lányokkal is tudok beszélni(általában,mostanában tényleg vannak néha komolyabb magabiztossági gondjaim), inkább úgy tekintek a női dolgokra, hogy egyszerűen szerncsétlen vagyok bennük...persze lehet,h nem ez a helyzet.

Valakinek valami ötlete?