Van itt olyan, aki már elszökött otthonról? Mi lett a vége? Kort, nemet írjatok.

Szia,

Nekem 11 és 12 évesen voltak ilyen "próbálkozásaim". Nem voltak sokat távol egy egész napot sem. Nem úgy találtak meg , hanem hazamentem(nem is mentem valami távol, város szélére). Nem bántottak igazán, nagyon hülye gyerekes okai voltak. Nem voltak túl büszkék rám a szüleim és nagyon kivoltak. Mind két esetben volt egy kis elbeszélgetésem rendőrökkel, hogy miért tettem stb. .

21 éves vagyok és férfi.

Én elszöktem itthonról.

Hogy miért?

15 évig mindig folyamatosan bántottak. Mindenkinek volt barátja a suliban, nekem senkim se volt. Délután hazaérve anyum mindig vert, sosem volt nyugtom, mindenki utált, mindent rám kentek, egyedül voltam, nem tudtam senkivel megbeszélni a gondjaim. 2x próbálkoztam öngyilkossággal, de képtelen vagyok megtenni.

Tudtam, hogy hiba de el kellett szöknöm. Volt nálam 3000 Ft, bejártam egész Magyarországot, zsaruk szószerint koslattak utánam, de 2 óránként vonatoztam máshová.

A pénzből még az is kijött, hogy néhány hajléktalannak tudtam venni valamit, életemben először volt az, hogy valamiért hálásak voltak amit én csináltam. Hajnalban a cigányok egy ócska trükkel megpróbáltak kirabolni, eljátszották a beteget, de mivel nálam volt az Egészségügyi igazolványom, hogy alap mentős képzést végeztem beszartak és elfutottak.

Rengeteget sírtam, csak 48 óráig voltam távol, de életem legjobb 48 órája volt. 1 a közterület felügyelet megfogtak egy padról és a földre hajítottak.. ez volt az egyetlen rossz dolog, ezen kívül nem bántott senki 48 órán keresztül. Csodás érzés volt.

Ha érdekel az egész sztory, ami amúgy nagyon izgalmas szívesen leírom, de csak ha írsz privátba egy email címet..

14 évesen szöktem el, most 15 vagyok..

Pontosan 1 évvel ezelőtt május 31-én történt

Annyit tudok mondani, hogy nem megoldás.

Én elszöktem még pár éve itthonról,három napig tartott. Budapesten élek, elég sok ember él itt, a rendőrség meg nem veszi túl komolyan a dolgát, szóval hiába jelentettek fel a szüleim esélyük nem volt hogy bárki rám talál. Éjjel nyugodtan sétálgattam el a járőröző rendőrök mellett senkit nem érdekelsz itt. Ez nem egy pozitív dolog alapjáraton de nekem jól jött. Igazából jól éreztem magam, de pénzem nem volt pár barátom adott kölcsön abból elláttam magam. Sétálgattam nappal javarészt kinn a hegyekben éjjel meg bejöttem a városba, jó volt, nyugalom volt. A probléma csak az volt hogy valamikor március tájékán történt tehát éjjelente baromi hideg volt, és mivel nem akartam hogy kiraboljanak reggelre 3 napig nem aludtam semmit. Aztán gondolkoztam persze sokat és arra jutottam addig nem kéne mindent így itt hagyni amíg be nem fejezem a tanulmányaimat legalább. Jóban voltam az iskolám tanáraival akik szintén értesültek a dologról, így oda mentem be végül hogy hívják fel anyámat hogy itt vagyok és kész vagyok haza menni. Így ők is rákényszerültek hogy kicsit visszafogottabban rendezzük a dolgot.Végül hazamentem vártam még 1,5 évet hogy 18 legyek és abban a pillanatban el is költöztem otthonról. Ez jobb megoldásnak bizonyult.

Van egy idősebb ismerősöm aki még a 70-es években szökött fel Pestre a szülei falujából. 16 éves volt és 18 éves koráig itt bujkált Pesten. Összeismerkedett korabeliekkel egyikkel össze is jöttek és nála élt amíg 18 nem lett, később a férje is lett. Csomó élményben volt része, baromi jókat mesélt. De az egy más világ volt, más emberekkel akkor meg lehetett ilyeneket csinálni, most már lazán hagynak elpusztulni akárhová mész. Te se szökjél el, próbálj valami más megoldást keresni amíg nem leszel 18.

19/f