Nektek mar volt olyan hogy öngyilkosok akartatok lenni? Ha igen miert? Érdekelne
Szinte mindennap gondolok rá.
Több dolog miatt is. Családi okok, és hogy egy szociális analfabéta vagyok. Akiket szeretem meghaltak, apám van meg a bátyám. A bátyám egy szemét, állandóan lopott otthonról, széttörte a dolgokat, fenyegette az embert. Zárni kell mindent, mert senni sincs biztonságban tőle. A sok balhé miatt teljesen befordultam, semmihez sincs kedvem, leveret vagyok. Mindennek tetejére szociális fóbiám van, és nagyon szótlan is vagyok. Nincsenek barátaim, 26 létemre nem volt még barátnőm, most már teljesen kétségbe vagyok esve, hogy egyedül maradok. Nincs pénzem elköltözni, szarhelyen dolgozok, de nincs semmi önbizalmam munkahelyet váltani.
Ennek az életnek nincs semmi értelme, egy szenvedés, mindennap sírások törnek rám. Persze lehetne rosszabb is, de én így élni nem akarok. Nem merek öngyilkos lenni, pedig megváltás lenne.
"Ne tegye senki bármi baja van mindent meg lehet oldani csak abba a percbe gondolja így."
Köszönjük ezt a tipikus nyálas tiniokádékot ide. Annyira bírom, amikor egy kiscsaj elkezdi osztani az észt a kis rózsaszín, habos-babos, konfettis, cukorborsó világából, nulla élettapasztalattal.
Volt ilyen, de mielőtt tevőlegesre fordult volna a dolog meggondoltam magam.
A halállal való szembenézéshez nagy bátorság kell.
Az élethez ennek a fele is bőven elég.
Hát ezért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!