Mi van velem? Vagy inkább, "mi"lett bennem?

A "mi" alatt betegséget vagy hasonló hülyeségeket értek.Na jóó akkor kezdem az elejéről ...

Azt hiszem nagyon furcsán kezdek gondolkodni.Már lassan egy éve szinte röhelyesen összeomlott bennem a pozitív részem.Ez alatt az év alatt ,igyekeztem a lehető leghallkabb és legszűrkébb lenni az az ..azzá is váltam.Gátlásos vagyok és sajnos ennek vannak okai is.Persze a kűlsőmről ne is beszéljünk mert kb. én vagyok az élő bizonyíték arra,hogy a trágyának is lehetnek végtagjai...

De ez nem lényeg.Vagyis igen..de már most is utálom ,hogy ilyenekről kell beszélnem.Utálok panaszkodni ,mert akkor még inkább szánalmasnak tartom magam.Béna vagyok ,utálom a nagy társaságot.Ha népszerű,csodálatosan csili-vili "hercegnőcskék" vannak a közelemben máris elfog a hányinger mert akkor jövök rá,hogy melletük nem 0 hanem éppenséggel -10 vagyok..Undorodom saját magamtól,utálom a barátaim holott a suliban csak rájuk számíthatok..aha.Na ez az.Valahol na szeretem őket és sokmindent átéltünk együtt dee..arról is pontosan tudok,hogy nem is egyszer kibeszéltek.Egy nemis olyan régi vitában ,elridegűltek tőllem és a másik "barátnőmet" választották.Ez a barátság? Hogy választanak? Nem az kéne legyen,hogy mindkettőnél kitartanak? De nem.Mindegy is a hibából tanultam.Sohasem szabad megbízni másokban.Na de ha egy darabka föld sincs a lábam alatt mi lesz?Megszoktam,hogy magamba folytok mindent.De sajnos egyszer egyszer megtelik a lufi és kirobban a sírás.Sokszor a suliban is..az osztályom ezért is csúfol,mert túl érzékeny vagyok.Olyan egyszerű mihaszna vagyok.Félni kezdtem az emberektől.Ha sokan vannak körülöttem remegek és saját magamtól kezdek félni,hogy :úristen ez mi? Aztán arra eszmélek,hogy néha őrűltnek képzelem maga.Eljátszom a halálom,ölök,röhögök aztán nagyon dühös leszek ha valaki hirtelen kizökkent ebből a..miből? Félek .. mondjátok,hogy ez nem nagy baj,hogy ez még normális.!Annyi hibám van,hogy nem igazán kéne még egy ..

Valaki? Eltudnátok magyarázni mi ez? Köszöntem előre is!