Mit tennétek a helyemben?
Amióta az eszem tudom, mindig egyedül voltam és kész katasztrófa volt az életem. Már az óvodában is. Nem voltak barátaim, ezért állandóan az óvónéni körül voltam, mindenfelé követtem, nagyon ragaszkodtam hozzá. Később, az általános iskolában sem lett jobb a helyzet. Csúfoltak, kinevettek, egyszer még le is köpött valaki, pedig én nem adtam rá indokot, hogy így viselkedjenek velem. Kitűnő tanuló voltam, talán ezért is közösítettek ki. Csupán egyetlen lány volt, aki barátkozott velem, ő is hasonlóan tanult, ebből kifolyólag ő sem volt az osztálytársak kedvence. Minden alkalommal, mikor kaptam egy ötöst vagy dicséretet, hallottam, hogy összesúgnak vagy esetleg ronda jelzővel illetik édesanyám (ha értitek mire gondolok). Ha pedig beszélgetni kezdtek velem, az is csak azért volt, mert akartak valamit, csak kihasználtak. Ez a nyolc év egy kész rémálom volt. Nagyon sokat sírtam és azt kérdezgettem anyától, hogy engem miért nem szeret senki. Középiskola első éve is elég borzasztó volt, senkit nem ismertem és az egyetlen barátnőmtől is elszakadtam. Később nagy nehezen összebarátkoztam három lánnyal, de ők sem igazi barátok. Sokszor, minden apró hülyeségen megsértődnek. Olyan is volt már, hogy konkrétan levegőnek néztek.
A családi helyzetemről annyit, hogy még sohasem volt barátom (illetve, az interneten megismerkedtem egy francia fiúval, ígért fűt-fát. még azt is, hogy egy nap találkozni fogunk, de végül nem lett belőle semmi...), még csókolózni sem csókolóztam stb. Anya az egyetlen reményem, konkrétan csak azért nem lettem még öngyilkos, mert tudom, hogy aztán ő is követne, nem bírná feldolgozni ezt az egészet, habár sokszor ő is úgy megtud bántani, hogy aztán fél óráig zokogok. Egyszer voltam már pszichiáternél is, felírt egy enyhébb nyugtatót, de különösebben az sem segített, csak annyiban, hogy jobbat aludtam tőle.
Bulizni nem szoktam eljárni, inni sem iszok, nem cigizek. Visszahúzódó, félénk és szerény vagyok, szeretek a háttérben maradni.
Esetleg tudnátok adni valami tanácsot? Mit tegyek, hogy jobb legyen?
17/L
Melyik megyében laksz? Én szívesen barátkozom veled:)
Amúgy szerintem túlságosan visszahúzódó vagy, és mivel gyengének tartanak, ezért bánt mindenki. Az emberek kegyetlenek. Csak egy évvel vagyok idősebb, de a legtöbb dolog amit írtál, rám is jellemzőek voltak. De meguntam, és változtattam. Bunkó lettem azokkal, akik csesztettek, visszaszóltam, és mikor látták, hogy nem félek, lassan lekoptak. Utána meg már ők nem mertek hozzámszólni, mert kifejlesztettem egy gyilkos tekintetet^^
Most középsuliban már vannak barátaim, és senki sem csesztet. Nem éri meg miattuk végigszenvedni az életedet. Hidd el, hogy téged is van miért szeretni:)
Csongrád megyében.
Én is próbáltam változni, de egyszerűen nem megy. Általában ha valaki bunkó velem, akkor is nekem kell bocsánatot kérnem. Különben megint egyedül maradnék.
Kár, én Fejér megyei vagyok:/
És tényleg jobb megalázottnak lenni, mint egyedül? :O
Próbáltál már valami hobbit találni és onnan szerezni barátokat? Pl. rajzszakkör, valamilyen sportclub etc.? :)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!