Annak mik a következményei ha valaki nem jár emberek közé? Tényleg meg lehet "bolondulni" ha valaki nem jár emberek közé?

Én is így voltam hosszú évekig.

Hát egyrészt a stressz meg a boldogtalanság hatásait ismerjük, rövidebb élet, több betegség stb. Személyiségedet tekintve még jobban bezárkózol, még jobban félni fogsz az emberektől, tehát ez egy önmagát erősítő folyamat, amiből később még nehezebb lesz kitörni, ha esetleg úgy döntenél. A társadalomban pedig elszigetelődsz, nem számíthatsz soha senkire, sokkal nehezebben találsz pl. munkát, nehezebben boldogulsz, ha beteg vagy, más effélék. Tehát egy rakás egészségügyi, lelki és praktikus nehézség és kellemetlenség származik belőle.

De nem lehet belehalni, ha valami ilyesmire gondolsz, sőt évtizedekig el lehet így élni.

Egyre jobban elszigetelődsz, mert sosem ismersz meg új arcokat, így megvonod magadtól a lehetőséget, hogy mégiscsak összeakadsz valakivel, aki hasonló hozzád.

De ha feltalálod magad egyedül, és szeretsz egyedül lenni, akkor nem baj. Van, akinek így jobb.

Én 2 évig nemzetközi teherautó sofőrként dolgoztam, 2 hetente jártam haza külföldről, akkor is csak hétvégére, volt hogy szombat este érkeztem, vasárnap este pedig indultam is. Bár nekem középsuliban sok barátom volt hidd el, hogy ez alatt a 2 év alatt oly mértékben eltávolodtam tőlük, hogy hasonlóan magányosnak éreztem magam, mint Te.

A válaszom pedig igen, bele lehet bolondulni a magányba és az unalomba, velem is ez történt odakinn a kamionba. A végén már mindenféle történeteket találtam ki, hogy szórakozzak és magammal vitatkoztam hangosan, kész elmebaj.

Kénytelen voltam abbahagyni ezt a munkát, mert tényleg kikészültem, maximális respect azoknak akik évtizedekig bírják, nem mindenkinek való ez.

Most új állás után nézek és megpróbálom újraépíteni a kapcsolataim, azt kell mondjam szinte a nulláról. 23/F

Tiszta Will Graham :D

Van kedved egy ,,terápiához''? ;)

Teljesen egyénfüggő hogy ki miként éli ezt meg. Nekem néha elmondhatatlanul fáj hogy így alakult, néha úgy gondolom hogy "jobb is így", bár legjobb lenne ha lennének barátaim, mert az ember társas lény... Mivel negatívan állok a világhoz (egyenlőre), ha társaságba megyek, akkor is a negatív dolgokat veszem észre, pl. valaki úgy szólt hozzám ami számomra bántó stb.

Sajnos az igaz, hogy az ember minél jobban bezárkózik elszigetelődik, néha megpróbálja magának kitalálni, megindokolni hogy miért jó tartósan egyedül lenni... Ha az eddigi életemet nézném (sajnos már harminc felett vagyok) akkor nem próbálkoznék kilépni, mert a tapasztalataim azt mondják, hogy nem éri meg, rengeteget piszkáltak, csúfoltak, gúnyoltak régen, amikor találtam "barátokat", és ki kellett volna állni mellettem, ők voltak az elsők, akik örömmel rúgtak belém. Sok évig megbíztam időnként egy-egy "barátomban", egyik pillanatról a másikra éltek ezzel vissza, egyik folyamatosan kihasznált és átvert míg barátom volt, igazi barátaim soha nem voltak.

Próbálom nem feladni... Az idő ahogy halad, egyre kevesebb a lehetőség barátokat találni, akikkel időnként találkoztam, családot alapítottak, gondolom, más családosokkal tartják a kapcsolatot, ha néha névnapra pl. küldök SMS üzenetet, válasz nélkül marad...

Jó dolog az is, ha másokra tud az ember támaszkodni bizonyos döntésekben, tud tanácsot, segítséget kérni. Ilyenek nincsenek annak az életében, aki magányosan él és nincs akiben megbízzon... Ha a magányosság megkeseredettséggel párosul, akkor az ember hajlamos azt gondolni, hogy csak neki jut ki a rosszból, míg ha meg tudna nyílni, látná, hogy időnként mindenkit valahogy, valamilyen szinten padlóra küld az élet. Mindenki úgy érzi, hogy az ő saját problémája a legnagyobb, én is, vagyis hát meglehetősen nagy. Ha nyitott lennék, mások örömeit, bánatait is észrevenném.

Én sem igazán tudom magamban legyőzni a félelmet, amely visszatart attól hogy emberek közé menjek, mert "majd úgyis elhagynak", "visszaélnek a bzalmammal, mint xy, 5-6 éves barátság után", "nem akarom ismét és ismét átélni a fájdalmat", de ami most van, hogy minden elől menekülök és megpróbálom meggyőzni magam hogy miért nem éri meg kimozdulni a négy fal biztonságából, ez sem jó...

Előző voltam.

Tényleg el lehet kerülni a rosszindulatot ilyen módon, de nem teljesen... Kérdés, hogy megéri -e ezért egy négy fal közt leélt életet választani. Engem is piszkáltak általánosban és középsuliban is, valamint egyéb hasonló tapasztalataim is voltak.

Elvileg az is egy képesség, hogy el tudjon valaki beszélgetni kötetlenül valamiről valakivel és ez is vissza tud fejlődni.

05:20 és 05:51 voltam.