Miért érzem azt egyetemistaként, hogy öreg vagyok, bár van mikor fiatalnak érzem magam, de egyre jobban előjön?

Kései gyerekként születtem egy jól szituált értelmiségi félig pedagógus családba, 62,5% külföldi vagyok, többi magyar, de nem kell nagy szenzációra gondolni, egyszerű közép-kelet európai népek keverédéséről van szó (ami dédszülői ágon orosz-magyar vonatkozást, szülői ágon meg magyar-lengyel vonatkozást jelent.)

Utolsó 4. fiú gyermekként születtem meg, de gyermekkoromba se találtam meg a korosztályommal a kapcsolatot, bár vágytam nagy szülinapi zsúrra, de ez sosem jött össze.

Gyermekként szexualitásomat illetően előjött, hogy esetleg fiúkhoz vonzódok, mert megbámultam a backstreet boys haj és ruha stílusát átvevő lakótelepi srácokat.

Viszonylag később mentem iskolába, pontosabban rendesen mentem, de egy évet halasztottam, egy évet meg logopédiai előkészítő osztályba kellett járnom, utána ott folytattam 2. koromig a tanulást, majd átkerültem 3. osztályba egy normális általános iskolába, ahol szereztem barátokat is.

Itt szereztem meg barátaimat, bár itt is kilógtam, aztán 12-13 évesen már kipróbáltam egy két dolgot egy srác osztálytársammal, akivel jól összevesztünk.

Majd 13-14 éves korom felé újra vallás felé irányítottam a lelkem és ekkor 14 évesen egy 2 évvel fiatalabb hittan csoporttársnőm belém szeretett aki aspergeres volt, én meg mint grál lovag, próbáltam viszonozni érzéseit, de nem ment.

15 évesen újra előjöttek a homoerotikus vágyak, sajnos párszor lebuktam, de szüleim nem tudták, majd ősszel apum elhunyt, ezek után a lánnyal is véget ért a kapcsolatom, anélkül, hogy komolyabb dolog is történt volna közöttünk.

Végül beléptem a pokol kapuján egy szakiskolai osztályba, ahová szorgalmam hiánya vezetett, sose buliztam egyetlen egy osztálytársammal se, csak azokkal dumáltam akiket általánosból ismertem meg, itt tovább csökkent az önbizalmam.

végül 10. osztályban elmentem versenyre, amit megnyertem, így átkerültem ugyan abban az intézményen belül egy szakközépiskolai osztályba, ahol már felvállaltam a szexualitásomat, mivel egyik csaj osztálytársamról kiderült, hogy leszbikus végül végül érettségit szereztem.

Ezek után intézményi kommunikátornak jelentkeztem, közben megéltem pár kamus kérőt, családi konfliktust, internetes zaklatást, de melegekkel továbbra se ismerkedtem.

2013-ban aztán megismertem egy megyében lévő meleg csapatot, akikkel azóta is jóban vagyok és akikkel elmentem Pridera, lassan elkezdtem meleg bulikba járni, és megszereztem a felsőfokú szakmám.

2013 szeptemberében felvételt nyertem egyetemre, majd elvégeztettem egy olyan intim műtétet, ami hatással volt szexuális életemre (nem átoperálásra kell gondolni, csak az embert zsidónak vagy arabnak nézhetik emiatt). Közben megismertem egy 3 évvel fiatalabb meleg barátomat, akibe beleszerettem, de ő nem viszonozta, így bár szenvedtem, de a rózsaszín ködöket elengedtem, hogy visszanyerjem a barátságát. Bulizni is ő vele járok el.

2014.évtől pszichológushoz jártam, mert szorongásomaté s elszigetelődésemet észrevette a tanárom, aki szerint ennél a szaknál ez nem túl jó.

Ha nem is segített, de abban mindenképpen segített, hogy elkezdődött a szexuális életem 22 évesen és volt pár kalandom pasikkal, számszerint 4 fiúval.

Viszont most, hogy Erasmus segítségével külföldön vagyok újra előjött az önbizalomhiány, sőt visszautasítottam egy nálam súlyosabb testalkatú fiút.

Tanulni tanulok, csak sokszor átérzem, ha lehetne akkor átírnék sok mindent vagy hamarabb születnek 12 évvel ugyan ebbe a családba.

Mi a teendő? Mi lehet a baj? Lehet kiégtem?