Teljesen kétségbe vagyok esve. Mit tegyek? 18/l

Senkim nincs, legszívesebben meghalnék. Már kiskorom óta nagyon érzékeny vagyok, a legkisebb fájdalom is mélyen érint, de most tényleg úgy érzem, hogy valami végleg eltörött bennem. Általánosban még minden jó volt, de a középsuli kikészített. Hiába próbálkozom, nincsenek igazi barátaim. A legjobb barátnőm is hanyagol már nagyon régóta. Soha nem volt kapcsolatom, soha nem közeledett hozzám senki. Az a legrosszabb, hogy nem értem miért. Mindig próbálok kedves lenni, de mégis levegőnek néznek. A külsőmmel nem hiszem, hogy baj lenne(bár nem mondanám, hogy elégedett lennék). Az alakom ideális és igyekszem csinosan öltözködni. Tény, hogy régebben volt rajtam egy kis felesleg és szemüveges voltam, de ezek ellen egy éve tettem, így már nincs gond a kinézetemmel. Tudom, hogy velem van a baj, de nem tudom mit tehetnék még :( A szüleim elvárják, hogy tökéletes legyek, ha a legkisebb hibát elkövetem, akkor a fejemhez vágják, hogy egy csalódás vagyok, és nem érdemlem meg, hogy bárki szeressen. Néha én is így érzem, annyira vágyok egy kis szeretetre. Egyre nehezebb megjátszanom mások előtt, hogy minden rendben van. Most már nem akarok tovább küzdeni. Idén fogok érettségizni, de nincs energiám tanulni. Nem is látom értelmét annak, hogy szerezzek egy diplomát meg egy állást, de egész életemben egy magányos, megkeseredett ember legyek. Most már napok óta minden éjjelt végigbőgök, volt hogy óra alatt is a mosdóban sírtam. Az utóbbi két nap berúgtam a suliban. Tudom, hogy szégyen, de már mindegy. Az egyik tanár észrevette és most már látom rajta is, hogy mennyire lenéz. Mindig mindent elrontok. Annyira rossz, de nincs elég bátorságom az öngyilkossághoz :(