Miért hat rám ilyen rosszul a magány? Ez normális?
Ha nincsenek barátaim folyton lehangoltnak érzem magam. Nem akarok reggel felkelni. Nincs kedvem semmit csinálni. Úgy érzem semminek nincs értelme. Azt hiszem nem érek semmit és nem számítok senkinek és egy szánalmas vesztes vagyok.
Sokat gondolok arra hogy hogyan reagálnának az osztálytársaim ha megtudnák hogy mondjuk halálos beteg vagyok és már nincs sok időm hátra vagy ha esetleg megölném magam vagy valahogy máshogy életveszélyes helyzetbe kerülnék.
Viszont ha vannak jó barátaim akikkel elvagyok a suliban úgy érzem én vagyok a világ legboldogabb embere, nagyon pörgőssé válok, hülyéskedek, hirtelen van kedvem az élethez, tudom élvezni a hobbijaimat, elvégzem a kötelességeimet és magabiztosnak érzem magam.
Miért van ez?
Nem akarok ennyire az emberektől függeni.
Mióta külföldre költöztünk lekoptak a barátaim, hiába próbáltam tartani a kapcsolatot, és nem tudtam szerezni újakat. Olyan 3 éve vagyok kint és egyre rosszabb. :(
17/L
válasza: válasza:"Mióta külföldre költöztünk lekoptak a barátaim, hiába próbáltam tartani a kapcsolatot, és nem tudtam szerezni újakat. Olyan 3 éve vagyok kint és egyre rosszabb. :( "
Szerintem, bármennyire is rosszul esik, azok nem voltak igaz barátaid, ha ennyi miatt képesek voltak otthagyni és a barátságot megszakítani. Legalább nincsenek hamis barátaid.
Beszéled a nyelvet? Szóval kommunikációs nehézségek nem akadályoznak a kapcsolatkialakításban?
Az ember társas lény és ezen nehezen tudsz változtatni. Még ha kevés is van, kellenek barátok.
Amúgy ahogy az előző is írta, akár interneten is alakíthatsz ki kapcsolatokat, barátságokat, ha a környezetedben nem sikerülne, hisz nem mindig van olyan személy a közeledben akire tényleg számíthatnál és tényleg a barátod tudna és akarna lenni.
Tudom nem voltak azok, vagy csak teljesen máshogy állnak a barátsághoz, ezért már nehezen bízok meg az emberekben.
Beszélem a nyelvet, írásban meg sem tudják mondani hogy külföldi vagyok, de az iskolában alig merek megszólalni. Utálom az akcentusom, egyszerűen rettenetes. Ha próbálok itteni akcentussal beszélni akkor is hülyén hangzok, ha nem próbálkozok akkor még hülyébben és alig értik amit mondok..
Év elején próbáltam barátkozni de ha poénkodni próbáltam nem értették vagy félreértettek én meg túlságosan zavarban voltam ahhoz hogy elmagyarázzam vagy kinevessem magam. Máskor pedig ha kérdeztem vagy hozzászóltam valamihez észre sem vettek vagy talán direkt felém sem néztek. Eleinte pedig kedvesek voltak hozzám, még ők hívtak oda.
Mások akik beszélgetést kezdeményeztek velem azok pedig azzal hoztak zavarba hogy úgy éreztem csak sajnálnak.
Neten is próbálkoztam már de ott is egy idő után le_arnak. Csak hobbiról hajlandók beszélni és általában nekem kell beszélgetést kezdenem meg folytatnom. És ott is ha megkérdeztem hogy zavarok-e, fura vagyok-e vagy valami azt mondták nem.
Az egyetlen esélyem barátságra talán úgy lenne hogy félreteszem a büszkeségemet és valaki sajnálatbarátságára megyek.
De azt meg mégis hogy csináljam ha lenézve érzem magam.. és az sem igazi barátság ha csak sajnálatból beszélgetnek velem de közben meg ki tudja, utálnak és kibeszélnek.
Köszönöm a válaszokat.
válasza: válasza:Hey Hey Hey ! :)
Az előző válaszadónak igaza van! Próbáld le kötni magad :)
Ha a könyv nem megy vagy nincs kedved hozzá akkor ott vannak a videójátékok :) Egy magamfajta kockának legalábbis megteszi. :D (csak viccelek) Ez persze nem azt jelenti hogy ne mozdulj ki :D Csak időnként jobb ha kikapcsolsz és valami teljesen másra koncentrálsz :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!