Nem akarok felébredni a könyvek álomvilágából. Más is érzett már így?

Pedig vannak olyan emberek, csak épp amikor sétálsz az utcán nem tudod, hogy ki mit csinált, egy könyvben meg ez le van írva. Például: [link]

De láttam egy videót, amit most nem találok, amiben emberek a saját életüket kockáztatva mentettek másokat, például egy ember elájult és beesett a közeledő metró elé és valaki utána ugrott és kihúzta. Csak az életben sosem lesz olyan fekete-fehér, mint a könyvekben, lehet, hogy ennek az embereknek épp rossz napja van és rád kiabál, amiért megálltál az út közepén bekötni a cipőfűződet, miközben ő rohanna munkába. Neked meg annyi marad meg belőle, hogy mekkora egy bunkó, türelmetlen ember.

"Azt mondják, a valóság unalmas, egyhangú, és a művészet, a fantázia azért kell, hogy szórakoztasson, ezért olvassák a regényeket. Számomra, ellenkezőleg, mi lehetne fantasztikusabb és váratlanabb, mint a valóság?" Dosztojevszkij

Az írók és olvasók közt talán ez a legnagyobb különbség, az író a valóság alapján alkotja a könyvet az olvasó a könyv alapján akarja formálni a valóságot. A könyvek világát én olyan ideának érzem amikre törekedni lehet ám az elérésük bajos.

Ám épp egy hete, történt egy olyan eset ami komolyan elgondolkoztatott rajta miféle ember is vagyok, hogy is értékelnének egy könyv világában. A kollégiumból a vasútállomásra tartottam minden holmimmal megpakolva. A buszjáratot ami kivitt volna az ünnepekre való tekintettel megszüntették így több mint egy órás gyalogút állt előttem. Ekkor állt elém egy kéregető, no nem az az ágrólszakadt csontsovány öregember, hanem egy tömzsi, kövér és baltával faragott arcú alak. Általában nem adok pénzt a hajléktalanoknak, ha mégis akkor egy kétszázast, vagy a vásárlásokból gyűlt nagy marék apró az amitől megszabadulok, esetleg az uzsonnaszendvics, amit anyukám csomagol. Igazából rettentő sóher vagyok, főleg magammal szemben. Egyszer egy hétig húztam valami édes kekszen mert a többi kaja otthon maradt, máskor napokig nem ittam vizet és fel se tűnt, hogy venni kéne. Magyarán harácsolás tekintetében klinikai eset vagyok.

Viszont karácsony közeledtével az ember lelkiismerete mégiscsak harapdál belülről, így hát kikerestem egy nagyobb címletet a férfinak. A koldus nagy mestere volt szakmájának, tanár úrnak kezdett szólítani, elmondta, hogy tizennyolc évig volt börtönben, két helyen megvágták... Két perc alatt annyi szörnyűséget mondott el ami Stephen King-től is sok lett volna. A pénzt kikapta a kezemből, rá se nézett. Én utána néztem, egy ezres volt. Már több mint amennyit valaha koldusnak kiadtam és duplája annak amennyit adni akartam volna. Ám úgy tűnik a fickó valamivel többet várt mert ezzel nem volt vége. Ezután már csak egy kevés "fémet" kért, saját szava szerint "utána rendben leszünk". Tömzsi támadóm egyre inkább emlékeztetett engem a reszkessetek betörők, Joe Pesci-jére, az újra és újra felhozott "tizennyolc év börtön" pedig rettentően nyugtalanító volt. Úgy éreztem fenyegetnek. Én elmondtam neki, hogy nincs nálam több pénz illetve amim van az kell a vonatjegyre. Furcsa módon ezután már neki is buszozni, vonatozni támadt kedve. Nem tudom meddig vitatkoztunk. (Nekem hosszúnak tűnt.) Látta rajtam, hogy valamit fogok a zsebemben és ez még gerjesztette. Ám a kezemben nem pénz volt, hanem a bicskám. E nélkül még a zuhanyzóba se megyek el, de még nem volt rá szükség. Most megmutattam neki, megmondtam, "más fajta vas nincs nálam ezt meg nem adom oda". Ennél jobb szöveg akkor nem jutott eszembe. Úgy tűnik értette a célzást és tovább engedett, ám rögtön átszállt a mögöttem jövőre. Én meg mentem is tovább örülve mert végre megszabadultam az alaktól.

Na ebből egy jó kis novella lett a végére, én meg azóta se tudom mi is történt valójában. Vagy gerinctelen módon hagytam egy veszélyes alakot tovább működni, ráadásul még egy ezressel is segítve a pályafutását, vagy kést rántottam a karácsonyi szentlélek hívására, mert ahogy az állomáson kiderült, még két ajándék helyett kapott tíz-ezresem is volt amiről valahogy megfeledkeztem.

En is igy erzek, sajnos nagyon negativan latom ebbol a szempontbol a vilagot, embereket. Gondolom azert, mert csalodtam mar jo parszor es az igazsagerzetem is nagy, amit az erzekenysegem meg jobban kielez. Ezert sokszor menekulok a konyvek/filmek vilagaba, amibol ugye ha felebredek, meg lejjebb vagyok. Ilyenkor arra gondolok, hogy aki ezt a konyvet irta, filmet rendezte legalabb az ugy eli az eletet, olyan felfogassal amivel az adott muvet megalkotta. Szoval ex maris tobb mint, a semmi. :)

20L