Miért megy ma is a rinya hogy Magányos vagyok?

Velem tavaly volt ez a helyzet, bár most sem sokkal jobb mert ugyanúgy nem találtam nőt magamnak, de legalább egy jó barátot igen ami picit jót tesz most a lelki világomnak.

Persze hiányzik nekem is a pár, bár én nekem tennem kellett azért hogy a nők más szemmel nézzenek rám, ami meg is történt csak időm az nem sok volt eljárni meg csajozni, meg persze voltak más gondjaim is amik elsődlegesek voltak.

Most ugyanúgy magányos vagyok, de megmondom őszintén valahogy most nem igazán érdekel a dolog, találtam hobbit, csináltam egy fantasztikus ajándékot a testvéremnek és egyenlőre még várok arra mikor adhatom át neki, meg most valahogy annyi sikert értem el mostanság hogy tele lettem önbizalommal és ez jó kedvet ad nekem így ezzel picit eltudom nyomni a magányt. Én ezért nem is rinyálok mert annyira nem vagyok egyedül, család minden megvan, barátom egy van akit nem rég ismertem meg, a régieket hagyjuk, és ezzel jobb kedvvel tudom zárni az évem mert valamit elértem már és most valahogy büszke is vagyok magamra, persze van bennem csalódottság, de most annyira nem zavar, tavaly ennél rosszabb volt a helyzet.

Most egyetlen nagy bajom az hogy a túlzott ünnepi készülődésben sikerült teljesen kimerülnöm, meg persze sok munkám is volt az elmúlt napokban és alig várom hogy végre legyen pár nap amikor teljesen kitudom aludni és pihenni magam.

Én is rohadt magányos vagyok, de tényleg mi értelme itt feltenni a kérdést, mikor már van 5000 másik kérdés, és mindegyiknél nagyjából ugyanaz a 10-15 féle válasz van.

Mintha bárkin is segítene az, hogy megmondják, hogy mennyen ismerkedni :D szánalmas.