Mi történt az emberekkel?
Én már egyszerűen nem értem hogy, hogyan nem sikerült 18 év alatt egyetlen olyan embert sem megismernem akivel valami normális kapcsolatot sikerült volna kialakítanom.
Már kissé belefáradtam, a sok önző, beképzelt, felszínes, öntudatlanul bolyongó emberbe, akik egymást rántják a pusztulásba, szavaikkal és tetteikkel és nem képesek semmiféle egységben vagy közösségben gondolkozni.
Megszülettem... Kidobtak. Aztán adoptáltak, olyan tragikus sorsú emberek, akik lévén hogy ezt nem tudták kezelni gondoskodtak róla hogy a másiknak se legyen jobb.
A családon kívül pedig mikor milyen okból szinte egész életemben kívülállóként élhettem. Kisebb koromban túl jól tanultam, túl jóhiszemű voltam - meg lett a következménye. Később az számított kinek mennyi pénze van, nekem nem volt, hát én lettem a "csöves". Aztán jött a következő korszak " Ez másképp gondolkozik, alázzuk meg!". Legyen az iskola, munkahely, sport egyesület, más jellegű szervezet, ugyanazokat az embereket láttam, más jelmezbe öltözve. Önzőség, beképzeltség, a másik iránti tisztelet és segítőkészség teljes hiánya jellemezte őket, bár szinte mindenhol végül rövidebb-hosszabb idő elteltével sikerült az emberekkel jó viszonyt kialakítanom, érzem ez csak felszínes, amolyan színjáték amibe belekeveredsz és muszáj felvenned egy szerepet. Alkalmazkodás. Akiket barátaimnak neveztem, azok letagadtak a bajban, és lényegében az sem érdekelte őket hogy élek vagy halok. Kihasználtak.
Nem mozgunk egy síkon, nincs közös pontunk, engem nem érdekel a buli, a pia, a divat és a divatos témák, a kábítószerek, az értelmetlen üres fecsegés, a politikai nézeteink gyökeresen eltérnek, a világnézetünk szintúgy.
Bármiféle pozitív megnyilvánulásra feléjük, pedig annak a tökéletes ellentéte a válaszuk. Csak röhögnek az ilyen dolgokon, hogy tisztelet, segítőkészség, kedvesség.
Szívesebben lettem volna úttörő, vagy akár a Hitlerjugend tagja. Mondhat bárki bármit ezekre, viszont úgy gondolom, hogy az ilyen jellegű szervezetek megfelelő és értelmes foglalkozást nyújtottak a fiataloknak, miközben alapvető erkölcsi normákat sajátíthattak el, és megfelelő, értelmes és működő közösséget teremtettek, és ezzel kapcsolatban nem sok kritika érheti ezeket a szervezeteket. Az utóbbi a legfontosabb.
Én soha nem valamiféle tökéletes embert kerestem, vagy magamnak a mását, egyszerűen csak becsületes, értelmes, embereket aki kiléptek a társadalomban bolyongó halott lelkek birodalmából. Vannak még ilyenek...?
Nem voltál úttörő, se Hitlerjugend tag, mégis értelmes lettél. Gondolhatod, hogy nem csak egyedül vagy.
Ugyanúgy tele volt ostoba, vezethető emberekkel az a kor is, mint minden más, csak más ideológia szőtte körül. Ráadásul itt Magyarországon mérföldekkel rosszabb a helyzet. Amúgy pár forintért hátba szúrták egymást az emberek akkor is, ha nem tetszett neki a másik képe.
Teljesen egyértelmű, hogy rossz körökben mozogsz, nem találod meg a megfelelő embereket. Megjegyzem nem azért, mert olyan könnyű lenne, ez jogos.
Neten keresgélj fórumokat, amik érdekelnek, biztos találsz értelmes arcokat. Nekem onnan és egyetemről van 1-2 ismerősöm, akik nagyon tájékozottak több területen is, illetve egy idősebb intelligens srác, akikkel jól el lehet beszélgetni bármiről, ami körülvesz minket. Utóbbit pl. egy sörözés alkalmával ismertem meg egy kulturáltabb helyen, szóval "van remény".
Google, kvantumklub.hu vagy Tarnoci Vilmos, Szabadulás az elme börtönéböl.
Egyébként meg amit írtál, mintha a saját gondolataimat olvastam volna.
Nem is írtam hogy ez szükségszerű lenne ahhoz hogy valaki olyan legyen amilyen, egyszerűen csak azt hogy jobban éreztem volna magam hasonló közegben. Az ember az ember marad, meg van benne a lehetőség hogy ilyen vagy olyan legyen, meg is volt és meg is lesz, valóban. Viszont úgy gondolom minden kornak van egy szellemisége. Volt amikor a becses dolgokat, tisztelet övezte, és ezek álltak az emberek előtt mint követendő példa, még ha csak az ideák szintjén is de ez volt értékrend. Az hogy szó szerint a feje tetejére állt, és ami fent volt az került a megvetendő dolgok közé, és fordítva szerintem sokatmondó. A kor szellemiségét az emberek adják, és ez pont őket tükrözi.
Fórumokon én is próbáltam még régebben ismerkedni több kevesebb sikerrel. Majd próbálkozok.
A kvantum klub oldala így gyors átfutás után érdekesnek tűnt, de majd még átolvasom kicsit éberebben is,most megyek aludni.
Köszönöm a válaszokat!
Igen, ez ismerős.
Engem tipikus naívának neveltek ("csak azt tedd másokkal amit te is szeretnéd, hogy tennének veled", "mindenki ember a maga valójában", a "rossz elnyeri méltó büntetését"... stb.) és aztán a saját káromon kellett megtanulnom, hogy mi is a valódi élet. Azt mondom, hogy kellettek azok a büdös nagy pofonok, hogy lássam a valóságot - itt 100 Forintért bárki átharapja a torkod. De még csak sima kedvtelésből is; mert azzal disztingválhatja magát a "gyengéktől". Azt mondanom sem kell, hogy amikor magamra maradtam a bajban (hozzád hasonlóan), akkor még a szuperszülőktől sem jött semmi segítség (ennyit a családról és a nevelésükről), nem csak a borbarátoktól... mert ez a 21. század.
Kívánom neked, hogy találj hozzád hasonló barátokat és becsüljétek meg egymást!
Ez a világ a rablókapitalizmusra épül.
Mindenki csak a maga hasznát keresi a másikban.
5: Én is ehhez hasonló tapasztalatok során mentem keresztül de igen ez szükséges volt úgy érzem. Törekszem arra hogy folyamatosan fejlesszem magam és próbálok megszabadulni ennek a világnak a láncaitól, hogy ne szippantson magával a mélybe hanem szabadon haladhassak a cél felé... De igazán nyomasztó hogy úgy érzem egyedül járom a világot, és csak távoli fényeket látok a sötétségben.
Köszönöm és neked is a legjobbakat.
6:
Szerintem pont itt kezdődik a probléma hogy a legtöbben úgy állnak a dologhoz hogy: "Minek becsületesnek lenni úgy se megyek vele semmire...". Az anyagi és más jellegű haszonszerzés terén, valóban, egészen biztosan nem. De szerintem szomorú hogy a haszonszerzésnél magasabb fokú dolgokra még csak gondolni sem tudnak ezek szerint. Így ezeket most felesleges is lenne részleteznem.
Nem én sem voltam mindig becsületes, nem vagyok én sem tökéletes. De szerintem ostobaság is ezen a Földön a tökéleteset keresni, az felé itt csak haladhatunk, és ez a cél. Ennek feltétele hogy megtanuljuk elválasztani a pozitívat a negatívtól, ehhez pedig mind a kettőt meg kell tapasztalnunk. Hibázunk és ez így van rendjén, ezt viszont fel kell ismernünk, megfelelően kezelnünk (nem mentegetőzni kell, és szépíteni a dolgokat hanem elfogadni hogy az adott cselekedet rossz volt) és tanulnunk belőle, folyamatosan nemesednünk. Ez így van rendjén, nekem nem azzal van problémám hogy az emberek követnek el rossz dolgokat, hanem azzal hogy ezt nem ismerik el vagy fel, helyette öncsalásba menekülnek és megpróbálnak ennek jogalapot adni. Így nem is képesek tanulásra, fejlődésre hibát hibára halmoznak miközben magukat és egész környezetüket a mélybe taszítják.
8:
Igen, bár szerintem inkább ennek a torz emberi szellemiségnek a megnyilvánulása ez a fajta gazdasági rendszer is, és nem a rendszer alakította ki a szellemiséget.
2-es válaszolótól pedig azt szeretném még kérdezni hogy a kvantumklubos programokkal kapcsolatban vannak-e személyes tapasztalatai is?
2-es vagyok. nincsenek kvantumklubos személyes tapasztalataim. A honlapon regisztráltam magam és olvasom a hírleveleket ill. megvettem és elolvastam a könyvet.
Eddig csak azért nem vettem még részt a kvantumklubos rendezvényen mert az oda vissza utazásom költsége minimum 20 000 ft és oda vissza min. 6 óra autózás. Tarnóczy Vilmos, személyesen és ingyen eljönne a városomba Ha tudnék találni a saját városomba annyi embert akik közösen összedobnánk az üzemanyag költség árát és egy üres termet ahol elfér 10 - 20 ember. Eddig még nem találtam a témára nyitott 10 - 20 embert.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!