Szerintetek ténleg van olyan pont ahol már az ön**ilkosság segit csak? (ha jobban a lelketek mélyébe néztek)

Az öngyilkosság soha, semmilyen körülmények között nem segít senkinek sőt csak bánatot és fájdalmat hagy magaután....és a gyenge és gyáva emberek eszköztárába tartozik.

Nincs olyan helyzet, probléma amiből ne lehetne kijönni, de nem mindig hullik az ember ölébe a megoldás...keresni, bízni és küzdeni kell...

Ez az ember feladata.

utolsó:

1.a szenvedéssel teli élet soha enm segít senkinek. akik annyira önzők hogy inkább életben tartanak téged minthogy elengedjenek, azok amúgy sem szerretnek és nem érdelik meg az áldozatodat.

2.a szenvedéssel és bánnattal teli élet amúgy is szenvedés és bánat. akiknek eddig sem voltál fontos, ezután sem leszel, max 1 hétig eléjátsszák a gyászt, aztán megy tovább minden.

3.a gyenge gyáva emberek pont azok akik nem mernek meghalni, hanem inkább bebeszélik maguknak hogy gyávának lenni erősség.

4.aki szerint nincs megoldhatatlan helyzet és erősnek érzi magát, az még sosem volt nehéz helyzetben

5.10-15 évesen lehet még ilyen naiv mesékben hinnni de 50 felett egyedül betegen 35 év nyomor után már kicsit nehezebb olyanban hinni amit még sosem láttál, miközben 35 éven át az ellenkezőjét tapasztaltad.

nagyon sok idős ember öli meg magát pontosan azért mert nem akar öreg nyomorban szenvedni, sem a családjára ezt erőltetni.

Nehéz erre bármit írni.

Az a "baj", hogy érző embernek tűnsz, aki mélyebb kapcsolatokat akar. Nos, a magyar emberek többsége erre alkalmatlan. Ahogy bizonyos kor felett még nehezebb ismerkedni, mert senki nem nyitott rá.

A legtöbb ember piálni, d-ugni, bulizni tud, és ennyi. Ahogy a legtöbb családban is csak felszínes kapcsolat van.

Jól írod, vagányság. Ha férfi vagy, akkor vagánysággal, bunkósággal tudsz nőket felszedni. Ha haverokat akarsz, akkor is jól jön a vagányság, a legtöbb ember szórakoztató vagány bohócok társaságát keresi.

Nagyon sokáig kell keresgélned, ha olyan embert akarsz, akire számítani is lehet, legalábbis Magyarországon.

Nekem se nagyon sikerült még barátot találni, bár párszor a távolság volt az akadály, és engem alapból elutasít a legtöbb ember, meg túlságosan "sok" és komoly vagyok az embereknek, nem kérnek belőlem.

az utolsóval értek egyet.

ettől függetlenül sok gyenge reményvesztett ember aki még látná is ezeket, inkább eljátssza az erőltetett optimista menetet haláláig, mert meghalni is "gyáva".

vagy ha kicsit értelmesebb is, inkább befordul, tehát soha nem találkozunk velük, csak a hangos idiótákkal.

Igen, pont erről beszéltem. Vagányság és menőzés kell meg persze lazaság. Így lesz társaságod, csak ugye elég silány minőségű, és mivel mély barátságot keresel, így semmi értelme nem lenne.

Igazából ha feltűnően kedves vagy, az sem jó, a nők azt fogják hinni, h nyomulsz, és úgy általában furán fognak rád nézni az emberek. Meg nem is adod önmagad.

Általában a társaságok szétesnek gimi vagy ált. suli után, ebből is látszik, mennyire mély kapcsolatok lehetne, bár saját tapasztalat, h ilyenkor is inkább azért vannak nagyobb eséllyel az ember körül barátok, mert ált-ban és gimiben több időt töltünk együtt a suliban, és közel lakunk egymáshoz.

Csak ismételni tudom magam: ha barátságra vágysz, nagyon sokáig kell keresgélned, mert a magyar emberek többsége alkalmatlan rá. Egyedül persze nagyon nehéz, az volna a normális, ha az ember olyanokhoz megy haza, akik megértik, akikkel lehet beszélgetni és ha problémája van, akkor tud beszélni is emberekkel.

kérdező:

te is tehetnél ellene de hogy őszinte legyek az ilyen kérdezők általában csak panaszkodnak és nem keresnek neten sem barátságot, emg sehol, max kifogást hogy kivel miért nem akarnak ismerkedni. valójában gyávák és a gyávaságuk miatt halnak meg egyedül.

a nők meg a kedvességre nem kapják fel a fejüket, naponta kapnak 5-10 csaholó pincsit, max meglátja benned a hülye szolgát és elhitzeti veled hogy akar tőled valamit amíg kihasznál. az emberek többsége max csak használni akar téged.