Szerintetek ténleg van olyan pont ahol már az ön**ilkosság segit csak? (ha jobban a lelketek mélyébe néztek)
Tegyük fel a következőket : családoddal csak elvagy, vagy nincs jó kapcsolatod velük (nem a saját hibádból), és akikkel jóban vagy és ragaszkodsz hozzá azok idősebbek, azaz nemsokára "elmennek" az élők soraiból... csak 2-3 barátod van, de azok is olyanok hogy hol itt hol ott, te szeretnéd ha tudnál rájuk számitani akármikor, de mivel nekik is van magánéletük ezért nem lehet(ami igy is van rendjén), meg ezek a barátok sem olyanok hogy melletted állnak, hanem hogy elvagytok egymással... új barátságokra meg nyitott lennél, de nincs rá alany abszolút (se munkahelyen, se egyetemen, se neten...), tehát abszolút nem kiváncsi rád senki sem, mert túl unalmasnak tartanak, nincsenek kapcsolataid és nem vagány, ezért nem is érdekelsz senkit... van munkahelyed, de ott is kiközösitve érzed magad... ami csepp örömöt ad számodra az az egyetlen háziállatod, de az nem ember... Nincs párkapcsolatod (pedig nagy szived van és nem érted miért nem tudnak szeretni)...
Nem látod se jelenben, sem a jövőben a jót, már nem, pedig ezt úgy mondod hogy megpróbáltad, tettél és próbálkoztál... de nem...
Mit gondoltok?
válasza:Ha éheznél, és nem lenne esélyed biztonságos körülmények között munkátvállalni egy nem 3. világi országban, akkor azt mondom "okés". Az "okés" kategóriába tartozik a halálos betegség, az érzékszervek vagy végtagok elveszítése, vagy egyéb, nem veled született, hanem pl. baleset miatt bekövetkezett életreszóló testi károsodás utáni öngyilkosság is, bár ebbe nagyon erősen bele lehet kötni, mivel rengetegen élnek ilyen "fogyatékkal".
A te helyzetedről a lustaság, az önsajnáltatás rí le. Nincs okod öngyilkosságra. Egyszerűen nem akarsz változni, és baszol mások igényeire, mert félsz kilépni a komfort-zónádból, esetleg nincs tapasztalatod barátkozás/ismerkedés terén, és nem vagy hajlandó tanulni a hibáidból, újra és újra elköveted ugyanazokat a hibákat.
válasza:Lehet hogy van olyan pont, de a te helyzeted egyáltalán nem reménytelen. Sokkal, de sokkal rosszabb helyzetben is vannak emberek, és nem lesznek öngyilkosok.
Ha jól értelmezem az írásod, van munkád és van hol laknod, gondolom minden nap tudsz enni, és még interneted is van. Igaz barátot találni ebben a mai világban nagyon nehéz, nem is adatik meg sokaknak.
Vannak bizonyos beidegződéseim amiktől nem tudok sajnos megválni, próbáltam, de nagyon balul sült el a dolog... Kevés önbecsülésem van, ennek a megoldására próbálkoztam motiválni magam, motiváltattam magam mások által, motivációs, ömgyógyitós könyveket olvastam, azokat a dolgokat tettem amik megnyugtattak, még a mai napig is, de nem akar hatni egy sem... huzamosabb ideje csinálom, kb nyár eleje óta (májusban kezdtem neki).
De semmi enm kiván összejönni annak ellenére hogy pozitiv voltam és tettem a dolgokért (már ezért is vagyok elcsüggedve szörnyen mert én legalább tettem...)
Másnak adatik MINDEN úgy hogy b***ik másokra, én bármikor ott vagyok bárkinek, és én meg ****t se kapok cserébe... sosem vártam el eleinte hogy visszadják, de mikor nekem kellett egy plusz kéz, senki enm volt ott...
Egyszerűen elegem lett ezekből... engem nem boldogit ez a semmilyen állapot, mégjobban belevisz a depressióba.
válasza: válasza:Van bizony. Amikor majd 1x a távoli jövőben megelégszem a szenvedéssel és a sok gyökér emberrel meg ezzel a mocsok élettel, akkor nem fogok sokat hezitálni.
Illetve ha tolószékbe kerülnék, vagy lebénulnék nyaktól lefele és a seggemet se tudnám kitörölni segítség nélkül, akkor is... bár utóbbinál elég nehéz lenne kivitelezni, de napi 24 órám lenne az agyalásra.
válasza:Erről beszélnek. Nincs tapasztalatod az emberi kapcsolatok terén. Nem engedelmes pincsi kutyának kell lenni, aki mindig segít, akármiről is van szó, hanem jó barátnak, akire számíthatnak, ha tényleg(!) baj van.
A motiváció hiánya valóban nagy probléma. Nem a kisujjamból szopom ki amit ide írok, én is voltam hasonló cipőben. Ahogy letettem a "motivációs könyveket", elment az életkedvem. Ennyi hülyeséget egy könyvbe összegyűjteni és még pénzt is kérni érte...
Azt tanácsolom, kezdj el kompenzálni. Nem komplexusos, 160 centis, tipikus agresszív kismajom módjára, hanem "normálisan". Fejleszd magad, a tested, az agyad, ami éppen tetszik. Eddz, legyél jó valamiből, tanulj valami hasznosat, műveld magad. Fektess ebbe energiát, és ne add fel. Ennyi kell. Ha lelkiismeretesen csinálod, és nem 2 "How to be motivated" féle netes cikk, és 5 felülés után hagyod abba "gcibe az egésszel, úgyse fog menni" mentalitással, emelem kalapom a demotiváltságod előtt.
válasza:Aki öngyilkos lesz annak 'megfagy' a lelke miután a teste meghal.
Mivel a lélek világában nincs idő ezért nincs lehetőség arra hogy egy állapot elmúljon, tehát pont az ellenkezőjét éred el az öngyilkossággal és bele betonozod magad abba az állapotba amit el akartál kerülni.
Egyébként hasonló dolgokról számoltak be azok a klinikai halál állapotából vissza tértek akik öngyilkosságot kíséreltek meg. Meg még olyasmikről amit az ellenségemnek se kívánnék.
Nyilvánvaló a földi és a lelki világban is az élet védelme.Ehhez kétség nem férhet.
Szóval miután kitörölted a fejedből még a gondolatát is az öngyilkosságnak azt csinálsz amit akarsz. Foglald el magad előbb-utóbb úgyis megjön akire vársz, miért ne éreznéd addig jól magad.
Van egy nagyon jó könyv amiben van egy rész a magánnyal kapcsolatban.
OSHO- Élet misztériumai
Ha már itt a lélek mélységeiről beszélsz, olvasd el hogy legalább tudjál is róla valamit.
válasza:van, attól függ miért kérdezed.
ne félj szembenézni a halállal, a jól választott halál kevésbé fájdalmas mint a természetes szenvedés.
válasza:Biztos, hogy van ilyen pont, ha azt vesszük tekintetbe, hogy hazánkban évente legalább ezren vetnek véget saját életüknek.
Volt, hogy én is megpróbáltam, mert olyan súlyos pszichés állapotba kerültem, hogy képtelen voltam elviselni a mindennapokat és magamat.
Utána volt pár egész elviselhető évem, de per pill megint elég mélyponton vagyok.
Köeledem az ötvenhez, nincs családom, sem szülők, sem gyerek, sem partner, egy cicám van, aki miatt érdemes hazamenni.
A munkahelyem olyan stesszes, hogy jó ideje idegösszeomlás-közeli állapotban evickélek, és egyre több fizikai betegség is kijön rajtam.
Anyagilag is eléggé padlón vagyok, nyugdíjra már nem is számítok, ha netán megérem azt a kort, maximum öregek otthonába kerülhetek a lakásomért cserébe.
Szóval, nem túl fényes kilátások, de öngyilkosságra nem akarok gondolni (egyelőre, legalábbis..).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!