Meg lehet szokni a magány érzését?

Meg lehet szokni és egy idő után átesel egy holtponton és utánna már lexarod a magány érzését, mert lexarod az embereket éscsak keresztül nézel rajtuk.

Én jelenleg ezt teszem és nyugodt vagyok már és senki nem cseszeget! Legjobb egyedül lenni...

Furcsa mód nekem az egész egyetemen kezdődött. Előtte aranyéletet éltem, kiváló közösségben voltam, de közben el tudtam vonulni, és a zárkózottabb oldalam is boldog lehetett. Komoly kapcsolat, barátok, haverok, programok, új emberek, minden. Aztán az egyetemmel lenullázódott az egész, egyszerűen padlóra kerültem, és azóta sem találom a helyem. A barátaim megvannak, de ritkán tudok találkozni velük, van aki külföldre ment. Barátnőt keríteni jelenleg esélytelennek érzem, társaságom pedig nincs. És ez így megy már 5. éve.

Meg lehet szokni olyan szempontból, hogy már nem emészt annyira, mint régebben, de azért vágyom az ellenkezőjére. Hiába foglalom le magam (sosem unatkozom), azért ennél többre vágyom, mint ami most van. És ha benned is dolgozik ez a vágy, akkor azért 100%-ig mégsem lehet megszokni.

Amiben Te vagy kérdező, azt úgy nevezik, hogy társas magány, ami nemcsak házastársaknál jellemző, hanem - mint látjuk - a hétköznapokban is.

Igen, meg lehet szokni a magány érzését, de a végén annyira elhidegül az ember a másiktól, hogy akit mégis valahogy megkedvelt, egy idő után őt sem fogja tudni elviselni maga mellett. Rossz dolog, de egyre gyakoribb jelenség.

Szerintem teljesen jellemfüggő, hogy meg lehet-e szokni. Én mindig szerettem egyedül lenni, de egyszer túlzásba vittem és elvesztettem az összes barátomat. Szinte senkivel sem beszéltem és mindenből kimaradtam, mert senki sem szólt hozzám. Nem volt jó.

Szerintem ne törődj bele és próbálj meg 1-2 jó barátot szerezni, aki biztos pont tud lenni az életedben, és akkor sosem fogod egyedül érezni magad. :)