Meg lehet szokni a magány érzését?

Hasonló helyzetben vagyok. Sokan szeretnek, népszerű vagyok, de még is magányos vagyok. Én úgy érzem, hogy nem lehet megszokni a magányt, egyre szomorúbb vagyok miatta és egyre nagyobb a fájdalom bennem.

Számomra a megoldás egy olyan társ megtalálása, aki a lelki társam, a szerelmem, akivel megértjük egymás, akivel együtt átélhetem a boldog, vagy fájdalmas pillanatokat, akivel együtt nevethetek, sírhatok, aki akár szavak nélkül, de csak a puszta jelenlétével és ölelésével megnyugtat.

Te is találd meg a megoldást és ne törődj bele ebbe az állapotba. Nem a magányra van beprogramozva az ember.

Attól függ, ki milyen beállítottságú, nem minden ember egyforma. Én pl. szeretek egyedül lenni, akkor érzem igazán jól magam, szóval alig várom, hogy munka után végre ne emberek között legyek, jól elvagyok magamban. Másoknak ez nyilván furcsa, nekem meg az a furcsa, hogy más nem szeret egyedül lenni, mindig társaságra vágyik, és csak valaki mellett érzi magát fontosnak...

Szóval ha valaki nem kényszerből "választja" a magányt, az egész jól elvan.