Vajon mit gondolnak a legalább fél éve egyedülálló hölgyek, miért nem akad társuk?
Például:
"Túl szép és okos vagyok, a férfiak nem mernek megközelíteni, kezdeményezni?"
"Túl csúnya vagyok?"
"A ffiak számára zavaróan okos vagyok?"
"Túlzottan igényes vagyok?"
"Én mindenben ok vagyok, csakis a férfiakban van a hiba?"
"Gyerekeim vannak és őket nem szívesen vállalja fel egy új férfi?"
"Kifutottam az időből, öreg vagyok?"
"A kiállhatatlanul hülye természetemben van a hiba?"
"Túl jóindulatú voltam világéletemben és mindig bedőltem a széltoló, csapodár alakoknak?"
"Azért mert rosszul választottam két esélyes közül?"
"Mert egyszerűen nincs a környezetemben ism. lehetőség?"
Pl marha ritkán vonzódom, s nem kell mindenáron valaki.
Nem mindenki társfüggő.
Keresztanyám lassan 70, mióta én emlékezni tudok, mindig is egyedül volt.
20 évesen volt barátja, állítólag.
26-os!19 évesen már elhagyott a FÉRJED?
Te aztán korán kezdted!
Kimaradt az a sztereotípia, hogy "nem bízom a férfiakban, mostanában nem találkoztam olyannak, akiben bízni mernék".
Bár odaírtad pl. azt, hogy "Túl jóindulatú voltam világéletemben és mindig bedőltem a széltoló, csapodár alakoknak?"
De én nem gondolom, hogy azért csapnak be valakit, mert túl jóindulatú, gondolom a legtöbben nem is magukat ítélik az ilyen helyzetben.
Hallottam már férfiismerőstől az ilyen elgondolást, hogy ha egy nő nem megy bele a kapcsolatba, akkor "túl-jó" "túl-igényes", "idegesítő", csakis ezek a bosszantó variációk létezhetnek.
A magam részéről úgy vagyok ezzel, hogy vannak pozitívumaim és hibáim. Bármikor ismerkedem, nyitott vagyok az ismerkedésre, ami közben az tapasztalja az ember, hogy nem lehet bárkiből társ. Sosem vágok fel senkinek azzal, hogy milyen vagyok. Olyan valakit képzelem magam mellé, akivel egyszerűen csak szót értünk, igazán. Szóval nem lehet mit mondani azokra a helyzetekre, mikor a férfi a nőt vagy a nő a férfit *csalódottan* méregeti egymást. Sehol sem érint, hogy valaki túl szépnek, vagy nem annyira szépnek talál-e.
Összességében úgy is mondhatnám, hogy azt gondolom, egy adott ponton sokkal kellemesebb egyedül lenni, mint egy "társsal" aki idegesít, zavar, bármilyen formában, csak azért, hogy "társamnak" bemeséljem és elviseljem, csak hogy legyen valakim.
Persze mindeközben próbálkozni lehet, kapcsolatot kialakítani, amiből esetenként meggyőződik az ember arról, hogy nem kell túlzottan erőltetni, rágörcsölni.
# 34 Ezt mire írtad?
Egy nő sem akar egyedül lenni, de ha aktuálisan nincs értelmes ember akivel együtt legyen, akkor mi a frászt csináljon?:))
Ha a saját "vén logó p***" dörzsölik, annál miért jobb, ha egy pasiét? Az sem szebb látvány:))
Ezt úgy írtad, mintha egy párkapcsolattól nem öregedne meg egy ember. Nincs túl sok logika.
+Ez párkapcsolatban is meglehet savanyodni.
Már olyan unalmas az, amikor valaki rögeszmésen úgy gondolja, hogy csak a nőtől függ minden.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!