Ciki egyetemen magányosnak lenni?

Esetleg akikkel egy szemináriumon, előadáson, gyakorlaton, akármin vagy, próbálj meg valahogyan beszélgetést kezdeményezni. Én is így voltam az első évemben, és csak fél év után lett olyan, akivel jóba lettem... Bár, én úgy vettem észre, az egyetemen max haverokat lehet szerezni, barátokat már nem igazán. Cikinek nem ciki, de az egyetemi éveid egyedül iszonyatosan rosszak lesznek, tapasztalatból mondom. Haverkodj, a normálisabbak nem fognak rád úgy sem hülyének nézni, ha csak úgy elkezdesz velük beszélgetni, random. :D

Azzal az egy ismerőssel sulin kívül is szervezzetek programokat, megismerhetnéd az ő ismerőseit is...

Szerintem ez szerencse és hozzáállás kérdése is. Én is ugyanebben a cipőben járok, mindig mindenhol találtam barátokat, akárhány iskolába jártam, de amióta bekerültem a felsőoktatásba, egyszerűen semmi...de ez szerintem nem az egyetem hibája, csak egyszerűen nem volt szerencsém, másoknak meg igen, ennyi. Szerintem nem ciki az egyetemen magányosnak lenni, csak pocsék. Nekem például csupa felületes kapcsolatom van. Elbeszélgetünk, de azon kívül semmi. De volt már rosszabb is. Volt olyan, hogy nem szólt hozzám senki. Ott annyira nem éreztem jól magam, hogy el is jöttem onnan és egyáltalán nem bántam meg, még akkor sem, hogyha több a prezentáció, ami nem a kedvencem, mert félek emberek elé kiállni. Összesen három közösségbe voltam és egyikbe se találtam egy barátot se 5 év alatt. Szerinted? Pedig nem vagyok az a magányos típus. Nagyon hiányzik a társaság, de inkább vagyok egyedül, mint hülye emberekkel. Mondjuk ebbe is beleőrülök, úgyhogy ez se jobb. Na jó, ezt tuti nem olvasta végig senki, biztos baromi unalmas lehet, hogy csak magamról beszélek. A lényeg, hogy szerintem nem ciki, hogy magányos vagy, mert ha az vagy, akkor az emberek nem figyelnek rád és valószínű, meg se látják, hogy mindig egyedül ácsorogsz. Tapasztalatból mondom. Nekem például nem likolja a facebookomat soha senki, de még nem nézett rám senki se ferde szemmel.

Én egy csomó embert megismertem itt a főiskolán még is teljes mértékben magányosnak érzem magam.

Hát én abszolút megértelek... Jogra járok, ötödéves vagyok, de én se az a srác vagyok, akire mindenki ráköszön meg aki mindenkivel puszipacsizik. Sajnos nem barátkozok könnyen, pedig egyébként nem vagyok egy unalmas ember. Az egyetemi barátságaim elég felületesek, nem nagyon járok össze senkivel. Azt meg teljes mértékben átérzem, mikor nincs ismerős az órádon, és egyedül ülöd végig, miközben mások ott vihorásznak meg haverkodnak veled egy légtérben. Na de a kérdésedre válaszolva, nem ciki egyáltalán. Inkább kellemetlen, mégpedig annak, aki ezt átéli. Korábban különben nekem se voltak ilyen problémáim, de érdekes módon ahogy elkerültem otthonról és elkezdtem az egyetemet, rövid időn belül ugyanezt kezdtem érezni meg tapasztalni, mint amit te.