Én vagyok az egyetlen, aki sulin/munkahelyen kívül szinte sehova nem megy?

Mostanában én sem megyek sajnos kb. sehova a napi 12 óra munka és még tanulás mellett...

Régen én is ilyen járkálós voltam, és nekem nagyon hiányzik. Most se időm, se pénzem semmire, és már megőrülök ebbe! :(

Én nagyon sokat utaztam gyerek és tinikoromban. Plusz albérletről albérletre költöztünk, rengeteg városban éltem, külföldön is. Több éve szinte bezárkózom, mert örülök a nyugalomnak, hogy nem kell költözni, utazni. Mármint imádtam ezt, de lényegében nincsen "otthon érzetem" sehol. Akik nem tudják milyen mozgalmas és nyugtalan volt a fiatalkorom, lesajnálnak, mert nem mászkálok...

Kérdező, fogsz te még utazni sokat, hidd el.

Én 19 éves korom óta járok el sokfelé, mióta Bp belvárosában lakom, előtte nekem is ez volt (Szegeden...), de ma már 27 vagyok, és a mai napig heti 4-szer biztosan eljárunk helyekre, felfedezni új környékeket, új helyeket, új kiállításokat. :)

Nem mindegy, hogy merre laksz. Mi mondjuk nem utazgatunk, vagyis évi egyszer szoktunk egy hónapra kimenni barátainkhoz az USA-ba, de nem utazgatunk össze-vissza az országban/világban egész évben.

Én is teljesen bezárkózom, ez egyfelől jó, mert szeretem a nyugit, másfelől viszont szeretnék eljárkálni mindenhová, emlékeket gyűjteni meg ilyenek, olyan dolgokat tenni, amikre harmincévesen a kis családommal már nem feltétlenül lesz lehetőségem, ráérek majd akkor elvonulni a saját életembe:) És szerintem depresszióra és túlhajtottságra nagyon jó gyógymód. Nem hagyja megkeseredni az embert.

Csak sajnos azért kell hozzá valamennyi pénz, és vagy az nincs, vagy senki nem ér rá eljönni.