Zsákutca minden felé. Hogyan tovább? Mit nem látok, amit látnom kellene?

Miért van az, hogy mindent megteszek azért, hogy végre legyen jövőm és sehol semmi komoly. Családra vágyok, gyerekekre ezt sokan, nem hogy alapból jön, de magasról tesznek is rá. Végigcsalják, átverik, verik egymást, mindent ez elé helyeznek, kalandvágyból vagy egyébből. Én meg itt vagyok, nagy iramban haladok a harminchoz és semmi. Van pénzem, mondhatni sikeres vagyok abban, amit csinálok, jó humorom, mindenről tudok beszélgetni mindenkivel, kicsit fura vagyok, de legalább nem unalmas, és nagyon családcentrikus. Ezt nem én mondom, hanem többek között azok a nők, akikkel összekerültem. Mégis akárhányszor közel kerülünk egymáshoz valakivel a vége mindig "Good Bye". És persze én vagyok az, aki elrontja azt a "mindennél fontosobb gyönyörű barátságot".

Ráadásul annyi embert hallani, hogy ilyen gondokkal küszködni. Van mindene, csak éppen az nincs meg, amiért érdemes élni. Lehet vitatkozni, de nekem nem mondja senki, hogy 60 évesen majd különböző projektekért kapott elismerések, a publikációk, vagy a köteg pénz a trezorban visszamosolyog ránk az utolsó percekben...

És nem, nem ezen gondolkozok állandóan, csak most egy újabb – hatalmas – kudarc miatt ez így kibukott