Manapság semmi nem jön össze nincs barátnőm aki szeretne és szerethetnék senkinek nem kellek senkinek nem vagyok elég jó igaz barátom is alig van nincs senki akiben megbízhatnék a családi állapotom se a legjobb,ha pedig a múltba tekintek vissza sírok(a szó szoros értelmében) hogy mennyi mindet rontottam el,mennyit hibáztam,gondoltam hogy ha változatok pár dolgon rendbe jönnek a dolgok de nem lett jobb szinte ugyanott tartok,próbálkoztam a sporttal hogy hátha le foglal de túl sokra nem mentem vele már szinte depressziós vagyok a hangulatom nagyon változó hol elfogadható hol meg az öngyilkosságon gondolkodok és sírok,most nem rinyalni akarok és hagyjatok az olyan kommentekkel.hogy hajrá hanem értelmes válaszokat,ötleteket kérnék hogy.mit tehetnék hogy rendbe tudjam hozni az életem,teljesen úgy érzem hogy soha senkinek Nemfogok kelleni...
Nekem is volt egy ilyen időszakom!Szerintem próbálj meg nyitni a világ felé barátkozni , esetleg másik társaságokba menni (pl:sport klubbok , másik suli)!
De mindenképp bízz önmagadban , és először is legyél önmagad barátja és tudasd magadnak , hogy nem vagy egyedül!
2014. aug. 19. 10:46
Hasznos számodra ez a válasz?
2/4 A kérdező kommentje:
Ezeknek nagyobb részét próbáltam több kevesebb sikerrel másik sulitol meg tartok hogy nem jönne be és anyám se nagyon egyezne bele
2014. aug. 19. 19:05
3/4 anonim válasza:
Még nagyon fiatal vagy, rajtad múlik, hogy akarsz-e változtatni! Vannak céljaid, terveid? Pl. nekem az igazi élet akkor kezdődött, mikor elkerültem 18 évesen otthonról továbbtanulás miatt. Más, sokkal jobb barátaim lettek az egyetemen, mint középiskolában. Csökkent a szülői nyomás is, mert nekem sem volt a legjobb otthon.. Szóval szépen lassan kinyílt a világ és sok mindent egész másként láttam pár évvel később. A hibák miatt ne keseregj, én úgy hiszem mindennek oka van és kell tudni magadnak is megbocsátani. Mindenki hibázik, nagyokat is, de levonod a következtetéseket és továbblépsz, ez a legjobb, amit tehetsz. Barátnőd meg rengeteg lehet még, az, hogy pont most nincs, abszolút nem tragédia. Szóval én ennyi idősen mint te szintén nem voltam boldog, alig voltak barátaim, barátom sem volt és anyáékkal sem volt túl jó a kapcsolatom. Én a tanulásban láttam kiutat és kitörési lehetőséget, nekem bejött. Ma már boldog, kiegyensúlyozott embernek tartom magam. Esetleg megpróbálhatnád.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
