Hogyan tudnék változtatni az életemen/jellememen?

Bár én még csak tizenéves vagyok, hasonló helyzetben vagyok. Én eredetileg nagyon antiszociális voltam, aztán 1-2 évre nyitottam, barátkoztam emberekkel, ismeretségeket kötöttem, szórakozni jártam barátokkal, ismerősökkel, stb. Aztán rájöttem, hogy az emberek szemetek, és most még antiszociálisabb vagyok, mint annak előtte.

Ebből a helyzetből olyan halál egyszerű dolgokkal lehet kitörni, a mindennapokban, mint pl. odamész emberekhez, társalogsz akármilyen apróságokról, tökmindegy miről, csak kommunikálj másokkal, akkor ők is egyből könnyebben fognak nyitni feléd. Részt veszel a közösségi életben, ha úgy van, beleszólsz egy-két dologba, magabiztosan (de nem arrogánsan) hangoztatod a véleményed ügyekben. Egyszerűen be kell olvadni a rendszerbe.

Ahogy fentebb írtam, ez nem való mindenkinek. Ha ilyen vagy, ilyen vagy. Ha úgy érzed, hogy változtatnod kéne, próbáld ki a közösségi életet, de ne várj garantált sikert.

Már eleve rosszul állsz a dologhoz.

Miért hiszed, hogy nem kellenél senkinek?!

Próbálkozni kell, a kollégáiddal eljárni, ismerkedni, eljárni otthonról..

Egyáltalán nem kell megváltoznod, csak add önmagad és hagyd, hogy mások megismerjenek.

Velem is volt, hasonló szituáció, ezért valamennyire tudom mit beszélek.

Csak rá kell szánnod magad, de hidd el nem fogod megbánni :)

"jó fizetéssel, saját kocsival, saját házzal, de ezek drágaságuk ellenére szinte semmit sem érnek, ha nincs kivel megosztani. "

Miért mindig azok kapják az anyagi javakat, akik nem tudják azt becsülni????

Szia!

Hát....sokféle út létezik a megoldáshoz. Ha racionális vagy akkor kezdetnek elolvashatsz pár személyiségfejlesztő könyvet.

Aztán....mit szeretsz még a munkádon kívül csinálni? Hobbikörök=közös téma=új emberek. Vagy főzőtanfolyam. Stb.

Eljárhatsz önismereti csoportba, ahol oldódhatsz. Ezek van akinek sokba kerülnek, de azért merem ajánlani, mert írtad, hogy jól keresel.

Ha görcsölsz a társ/barátkeresésre, akkor először máshogy próbálj tenni a dologért. Pl új dolgokat próbálsz ki, ami emberek között van. Szerintem kezdetnek a több ember megismerése legyen a cél, nem a nagybetűs nőé.

Ez most egy olyan helyzet, ahol egy új skill-t tanulsz meg. A legfontosabb: ne bántsd magadat ez miatt.

/A kommunikációs készségeddel szerintem sincs baj, mivel összetett mondatokban fogalmaztad meg a gondod. Tehát vmi mással lehet a bibi.:D/

Ha gondolod írj privit, ajánlhatok pár könyvet kezdésnek.

#3

"szinte semmit sem érnek, ha nincs kivel megosztani. "

Magyarul semmi értelmét se látod, ha nincs kivel megosztani, azaz nem tudod becsülni.

Ha lenne rá mód, gondolom bnőt is rendelnél magadnak a webshopból. Végül is már van ház, jó fizu, autó, már csak pont egy bnő hiányzik a gyűjteményedből.

Hasonló cipőben járok, csak se autóm, se házam, 25 évesen még mindig a szülőknél lakom, és most per pill munkahelyem sincs. Se barátaim, se barátnőm. Fogalmam sincs mit kezdhetnék az élettel, annyira nem érdekel semmi. Én is most kb. azon agyalok hogyan szerezhetnék barátokat, barátnőket. Csak hát itt is ezen az oldalon mindenki olyan könnyen osztogat tanácsokat, közben ez meg a való életben teljesen máshogy működik. Aki nem ebben az élethelyzetben van, fogalma sincs milyen egyáltalán bárkihez, akárkihez odamenni és megszólítani.

Nézd másképp az életed. Lehet neked az lett megírva, hogy először teremtsd meg az anyagi javakat, és ez már meg is történt, most elkezdhetsz úgymond élni. Találj magadnak egy hobbit, ami mindig is érdekelt, de azt mondtad rá, hogy áhh majd egyszer, fogj neki, akár több dolognak is. Egy haveri kör, barátság meg majd valahogy kialakul. Nyilván azért se tudsz megfogalmazni egy normális mondatot, vagy szóba elegyedni mással, mert az évek során túl zárkózott lettél. Ha becsöppennél egy jó társaságba, akármi által, harcművészetet tanulni, vagy bármi, akkor ez a problémád nagyon hamar megoldódna. Tudom, nekem is volt ilyen időszakom, elmentem egy olyan helyre dolgozni, és csak egész nap járt a szám, elkerültem onnan, és kb. azóta idegroncs vagyok javarészt.

Jó az amit a legutóbbi válaszoló mond, csak nem garantált siker. Én is hasonlóan voltam sokáig, de most már lassan 3 éve sportolok, úgy kezdtem ennek neki, hogy majd a sporttal szerzek ismerősöket, barátokat, és a testmozgás, aktivitás jótékony hatásával elkezdek dolgozni, szórakozni, zenélni stb. De borzasztóan érzem magam mindenféle ember közelében, az idei versenyszezon végén ezt a sportot is abba is hagyom, mert csak kínzom magam vele.

Ez csak egy figyelmeztetés, hogy vagyunk ilyen elcseszett emberek, nem mindenkinek jár a boldogság. A helyedben nem számítanék sikerre (bár ettől még ugyanolyan erőbedobással kell próbálkozni), ha pedig össze is jön, pozitívan csalódsz.