A magány, unalom csúnya dolgot hoz ki belőlem a nyáriszünetben. Hogyan állítsam meg ezt mielőtt nem késő?

Sokat unatkozok, nem tudnak elfogadni az ismerőseim engem, szerintem rájöttek az iskolában pl. hogy biszexuális vagyok (vagyis az ő szótárukban nincs ilyen szó, melegnek gondolnak). Eléggé kiközösítenek, máshol se nagyon tudtam jó barátokat találni. Így eléggé sokat unatkozok szünetben, nyárimunkát se találtam semmit.

És ez, a vágy hogy már emberekkel beszélgethessek, csúnya dolgot hozott ki belőlem. Kamu emberként írogattam embereknek, egyrészt itt lánynak adtam ki magam és fiú vagyok pedig és úgy elbeszélgettem fiúkkal. Másrészt facebookon csináltam lány profilt, és bejelölgettem pár embert, pár élőbeli ismerősömet is, hogy elbeszélgessek velük.

Tudom ez csúnya dolog, és szégyellem is magam miatta, de hogyan állítsam le magam, mit csinálhatnék aminek értelme is van?

Nem szeretnék rossz emberré válni, én jó ember akarok maradni, de nem bírom a magányt már. Pszichológus jó ötlet lenne?

18/F