Az élet nekem már csak ennyit adott? Ez lehet?
Évek óta depis vagyok,szerencsétlen,barátaim nincsenek egy semmi sem jön össze.Pályakezdőként két munkahelyről kirugtak,az egyikről igazságtalanság miatt.
Az ismerőseim akikkel eddig jóba voltam elfordultak tőlem és engem okolnak a történtekért.Szinte senki sem bátorít így magamra maradtam.
Jelenleg munkát keresek,de egyelőre semmi nem jött össze.Bizonytalan is vagyok,mert a volt munkahelyemen szörnyű volt a légkör és tartok,h mégegyszer bele futok egy olyanba.
Rózsaszínbe látom a világot,nem fogom fel a dolgok súlyát,semmi nem érdekel,nulla a motivációm.
Egész nap itthon vagyok,próbálom magam feltalálni,de ne igazán megy.
Köszönöm.
Egyébként az nagyon jó ötlet, amit előttem írtak, hogy járj el valahova. Valamilyen klub vagy sport jót tenne, lekötnéd magad és közben új embereket is megismernél. Aztán ezek mind generálnák már, hogy jobban érezd magad.
Persze az első egy normális munka. De nyilván ahhoz is kicsit rendbe kéne jönni magaddal, hogy meggyőző és szimpatikus legyél egy felvételin.
el is akarok járni,de ahhoz is pénz kell,de keresek vmi kedvezőt.
hát próbálok jól teljesíteni állásinterjún,majd mosolygok,hátha.
Na pont ez az, amit én is átéltem.
Csak aztán rájöttem, hogy ha itthon siránkozok, attól nem lesz jobb, sőt még szerencsétlenebb leszek, mert tudom, hogy valami nem jó, de még sem teszek érte.
Ezért:elkezdtem egy szakmát, ami 2 éves volt, tényleg tanultam rá, készültem mindig, így meg is lett az eredménye, dicsérettel jelesre vizsgáztam le.
Kövér vagyok-jó nem annyira, de van rajtam háj, így elkezdtem futni heti 2-szer, kezdésnek ez jó, persze majd lesz több is, csak hát azért így belevágni nem pont a legkönnyebb, de hiszem, hogy menni fog.
Régen szociális fóbiás voltam, de erőt vettem magamon, és elkezdtem barátkozni, ismerkedni, mindig a félelmeinkkel kell szembe nézni, így válunk erőssé.
Itthon gépen angolt kezdtem el tanulni, ez is ingyen van.
Jelenleg én is munkát keresek.
Motivációm-képes vagyok rá, mert szeretem, mert akarom, mert szükségem van rá és jól érzem magam.
Találd meg a saját utadat!
Kedves #1 válaszoló
Te is ezek közé az életképtelen férgek közé tartozol gondolom, azért tudsz ilyen objektív és messzire menő következtetést adni, mert a saját bőrödön tapasztaltad.
Ha tényleg nincs senkid, aki melletted van, az borzasztó érzés lehet. Ha én is ilyen egyedül lennék, akkor feladtam volna.
Ha nincs kötődésed senkihez, nincs rendszeres kommunikációd senkivel, akkor mindenképpen fordulj orvoshoz.
Ez tényleg nagyon szörnyű lehet, nekem rossz belegondolni, én már megbolondultam volna. Sok erőt és kitartást!
DE.. kell kicsit is, hogy ne törődj bele úgy ebbe, hogy neked ezt dobta a gép. Nagyon nagy művészet szerintem úgy megszakítani a kapcsolatot sok-sok emberrel, hogy ne tudd újraéleszteni. Miért hagytad ezek csak úgy elmenni? Ne hagyd magad, mert a nálad jobbak megérzik ezt, és még nagyobb nyomorba döntenek. Az élet nem habos-torta, nem arról szól, hogy mindig mindenki mindenkinek jót akar, mindenki mindenkinek a barátja, kár ezt hinni, akár egy pillanatra. Muszáj körülvennie magát az embernek olyanokkal, akik tényleg szeretik. Ha egy ilyen sikerül a te helyzetedben, az már óriási siker. Hajrá!
14-19 Válaszolók:
Nagyon köszönöm Nektek. :)
18-as és 19-es Válaszoló rengeteg élet erőt adtatok nekem. :)
A depi dolog öröklött,sok szakembernél megfordultam már,de államiba hamar lepattintanak,magánba pedig rengeteg pénzt kell fizetni sajnos...Most még próbálkozom azért hátha...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!