35 évesen a nulláról?

Én 31évesen tartottam itt. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy nyilván bennem van a hiba, majd beleástam magam a pszichológiába. Ez annyit jelent, hogy elolvastam egy halom könyvet, majd a benne leírtakon gondolkodtam, hogy mi mennyire igaz rám, hogy tudnék ezen változtatni, és elkezdtem javítani a dolgaimon a saját érdekemben. Ezen kívül pszichológiai jellegű előadásokra is jártam, rengeteget lehet tanulni belőlük.

Szakemberhez fordulni is hasznos dolog, mert ő rávilágít olyan problémáidra is, amiknek nem is vagy tudatában. És nincs ebben semmi szégyellni való.

Szerintem elsősorban magadon javíts, mert ha ez nem történik meg, akkor ugyanabba a kakiba fogsz belelépni még jópárszor és párkapcsolat terén is csak komplexusos és bizonytalan embert fogsz vonzani, és az ilyen kapcsolatok nem tartanak sokáig.

Az egésznek az a kulcsa, hogy a változásért teszel, ez nem megy egyik napról a másikra, simán évekbe telik. És az a lényeg, hogy a változást saját magadért tedd, ne másnak való megfelelésből.

Plusz senki se válaszol, mi?

Figyelj sorstárs. ha egy hasonlóan lerobbant csajt fogsz ki, az kész harakiri lesz. Tessék összeszedni a hited, kicsit segberugdosni saját magad, és indulj előre. Kifogásokat ne keress, nincs.

Ugyanazt csinálom, mint az első, és sikerül is előbbre jutnom. Sajnos nincs pénzem pszichológusra, de önsegítő körbe járok, olvasok pszichológiai könyveket, nekem az egzisztenciális pszichoterápia és a logoterápia ami sokat segít és segített.

Yalom, Fromm, Frankl könyvei.

Ne akarj olyan sérültet, mint te, abból nem lesz igazi szeretet soha.