A magányos emberek miért nem keresik a többi magányos társaságát?

Mivel magányosak, valószínűleg önbizalom-hiányosak, szoronganak szociális helyzetekben, nagyon nehezen kezdeményeznek beszélgetést vagy folynak bele, félénkek, stb.

Ha több ilyet összeraksz, akkor is ugyanolyan szorongó, gátlásos marad mind, nem lesznek csacsogó pacsirták belőlük, esélyesebb a kínos-kínos csend.

Mert nincs kedvem mások panaszkodását hallgatni.

Amúgy meg, azért mert nincs barátom még nem nevezném magam magányosnak.

Én minden erőmmel azon vagyok, hogy barátokat szerezzek, csak nem megy. Itt is folyamatosan barátkozni próbálok, de ha az egyikünk kecskeméti a másikunk meg győri, akkor hol lesz abból rendes barátság? Ezen az oldalon a barátozás témakörében ez a legnagyobb probléma. A más egyéb oldalon meg még ennyire sem lehet barátkozni.

Én pont magányosokkal barátkoznék. Hogy miért? Mert én is magányos vagyok. Nem tudom ezt hova tovább magyarázni, szükségem van barátokra. Nálam nem indul hátrányból csak mert magányos. Sőt, inkább előny.

Kérdező!

Én szívesen találkoznék magányos emberekkel, mert én is az vagyok és tényleg tiszta szívemből vágyom más társaságára. De mivel én is szorongok, a másik is, és ameddigra eljutok oda, hogy akkor találkoznánk, mindig jön valami kifogás, hogy ma pont nem jó(de érdekes, hogy egész nap unatkozik, de akkor pont nem jó), jó mondom akkor majd írj ha jó lesz, vagy beszéljük meg, persze választ már sosem kapok.

Pedig én mennék szívesen, csak a másik fél megijed, holott én ugyanígy parázok, csak próbálok ellene tenni de így nehéz.

Pedig a gátlásokat csak úgy lehet legyőzni, ha szembe nézünk vele.

Én úgy veszem észre, hogy aki magányos az általában "normálisabb", szóval érettebb, tanul, nem iszik vagy dohányzik, rendes, segítőkész, becsületes stb.

Szóval nem könnyű, nagyon nem.

22/l