1 év alatt 2 szerelmi csalódás is ért (elég komolyak) az elsőtől hetekre elegem lett mindenből, elzárkóztam stb de a második. Fél éve élni sincs kedvem mit kezdjek? 15/f

nekem 15 éves koromban 0 kapcsolatom volt nem még szerelmi csalódás.

Nem vagy egyedül. Szinte minden közelebbi barátom depressziós. Olyan érzésem van, mintha ebben a korban is már egyre többen betegednének bele. Én is eléggé durván bele tudok zuhanni ( vannak hullámvölgyek és szép, békés napok is ), plusz még más dolgokra is hajlamos vagyok (pánikrohamok, bulimia). Van 2 bulimiás barátnőm, 1 anorexiás, 1 pánikbeteg és egy másik ismerősöm, aki megkísérelte az öngyilkosságot. Amikor benne van az ember, sokszor másképp látja a dolgokat, mint amilyenek valójában. Volt, hogy annyira bemagyaráztam magamnak, hogy senkinek se akartam elhinni, hogy segíteni akar. De ma visszanézek egy- két dologra, és rájövök, hogy teljesen feleslegesen idegeskedtem és szomorkodtam. Lehet, hogy ma bunkózott veled egy lány, akiről azt hitted életed szerelme, és a tanár beírt két egyest is, a szüleid pedig csak veszekednek veled, a barátaid pedig valami mással vannak elfoglalva, de ezek a dolgok változhatnak. Találhatsz valaki mást, mivel fiatal vagy, kijavíthatod a jegyeidet, a szüleiddel is meg tudod beszélni, akár új barátokat is szerezhetsz. A lényeg, hogy vegyél erőt magadon! Amikor a legrosszabb, a legjobban fáj, akkor kell a legerősebben küzdeni. Ne foglalkozz másokkal, ha leszólnak, akár azt mondják, hogy milyen kis béna problémáid vannak. Lehet másnak nagyobb gondjai vannak, de attól még neked is fájhat a sajátod. Próbáld magad lefoglalni, és ne agyalj a múltban történteken! Még lehetnek új barátaid, feleséged, álom állásod, gyerekeid, elutazhatsz bárhová, lehet saját házad, stb.. Csomó dolog van előtted ez a lényeg. Mindenkinek vannak nehezebb napjai, de akkor vagy igazán erős, ha ezeket profi módjára végigcsinálod. Örülj, hogy a világnak egy jobb szegletén élsz, nem éhezel (mivel tudsz internetezni feltételezem, hogy ételre is van pénzed), nincs háború ott ahol élsz. A földön sok embernek alig adatik meg valami, mekkora hülyeség lenne elpazarolnod az életedet így, hogy vannak lehetőségeid. :) Ha még egy ideig nagyon lehangolt vagy, vagy bármi önpusztító gondolat az eszedbe jutna, akkor szerintem sürgősen keress fel egy szakembert. Neten utána tudsz nézni, hogy a közeledben hol van pszichológus/pszichiáter, és ne félj beszélni a szüleiddel sem! Ha nagyon durván váltakozik ez a depressziós és feldobott állapotod, akkor is érdemes lenne segítséget kérni, mert ez lehet bipoláris zavar is (mániás depresszió), de lehet, hogy csak normális hangulatingadozásaid vannak, velem is szokott így lenni, de még nem olyan durván. Próbálj ki új dolgokat, és ne egész nap azon a bizonyos lányon agyalj otthon a géped előtt! :) Hajrá!