Miért viselkedett így? Mit tegyek? ( Többi lent) Fontos! L/19
Biztos tehetséges, érzékeny kicsit kívülálló nagylány vagy, ami nem baj, sőt. Sokan (főleg a saját korosztályodból) nem értenek meg.
Gondolom ezt a tanárok látják, próbálnak a középpontba helyezni, hogy a többiek lássák, milyen az értelmes, tehetséges gyerek, ezzel is segíteni szeretnének.
A tanárod, nem akarta, hogy ingyen fáradozz azért adott ajándékot, hogy tudd értékeli és nagyra tartja az időt, munkát és a tehetséget. Fegyelmezett, tanárembernél ez természetes. Viszont szerintem azt gondolták te egy kicsit többet érzel mint tisztelet, és hát vsz. voltak "jóakaróitok" is akik mondtak mindenfélét, ezért lehet, hogy a tanárod jobbnak látta elmenni, főként ha mát az ő főnökéig is eljutott a hír. Persze ez nem biztos, csak így gondolom. A tanárnő, pedig lehet, hogy ezért kicsit sajnálta a kollégáját és ezért viselkedik veled kicsit máshogy.
Persze az is lehet, hogy túlbonyolítod az egész dolgot és nem is rólad szólt a valódi történet.
De érzelmes, nagy kamaszként ez teljesen természetes.
Most már engedd el ezt a történetet, nyugodj meg, ennél rosszabb dolgok soha ne történjenek veled. Fess sokat, és szépeket.
Köszönöm a választ,de szükségtelen volt a szatírikus lezárás. Tanácsot szerettem volna kérni, érdekelt más véleménye, ugyanis a szüleimet is beleértve meglehetősen értetlenül állunk jelenleg is a történtek előtt. Igazság szerint én úgy gondolom, hogy egy cseppet sem túloztam az eset leírását illetően, igyekeztem külső szemlélőként ábrázolni mindent, a belőlem kiváltott érzelmeket hanyagolva. Az ember életében általában meglehetősen mély nyomot hagynak a középiskolás évek, pláne ha az egész 4 év lelki nyomorékká, önbizalomhiányossá teszi az illetőt. Sajnos egy sznob korrupt intézményről van szó, a milliárdos csemeték kicsinyes aljaskodásai rengeteg sebet ejtettek rajtam, hosszú ideig voltam depressziós állapotban, demaradni akartam a jó tanárok miatt, pánik beteg lettem, teljesen egyedül voltam. Nem kellemes ilyen "háttérrel" kilépni a nagy világba.
Istennek hála nem egy ostoba, kiégett, egoista rózsaszín ködvilágban élek így ez a kellemetlen emlék természetesen csupán egy csekély megoldatlan lelkiteher, bizonytalan vagyok azt illetően, hogy esetleg nem-e bennem van a hiba, de az önmarcangolással már felhagytam, egyedül azt sajnálom, hogy egy számomra érthetetlen ellenszenv szerű érzésféleség miatt így kell lezárnom ezzel a két, véleményem szerint nagyszerű, példaértékű tanárral a kapcsolatot mindenbizonnyal tele félreértésekkel. Engem egy csöppet sem érdekel a festmény anyagi értéke, a lelkemmel, teljes hálával dolgoztam rajtuk hónapokig, ezt az embert rokonléleknek éreztem, nem vonzódtam hozzá, és úgy gondolom, hogy ezt a bizarr stílust a legkevésbé sem érdemlem meg. Ha viszont ő hibázott és emiatt szégyenli magát az nem az én gondom, nem ez a lelkészhez méltatlan, mondhatni gyerekes , gerinctelen modor a megoldás. Szerencsére önnek fogalma sincs, hogy miket éltem meg a szüleimmel, a cinizmust sokallom. Az éhezés, az időszakos szegénység, az áramnélküliség..stb. révén csak gazdagodtam. Ha méltó leszek a művész névre, és jelenleg is úgy gondolom, hogy egy művész dolga az ember lelki művelése, érzékenyebb is a világ minden apróbb rezdülésére, undorító, amikor egy alkotót nem ilyen célok vezérelnek.
Az osztály undorító viselkedését nem szívesen tárom fel az osztályfőnök előtt, mert nem akarom tönkre tenni a velük eltöltött idejének emlékeit, semmivel sem lennék több, ha romba dönteném a viszonylag pozitív képét róluk.
Egyedül a közelgő banketf miatt sürgettem a megoldást.
Félreértettél. Kicsit sem cinikus vagy lerázó, mindinkább megnyugtató szerettem volna lenni. Persze megértelek, bár egy ilyen bonyolult kérdésben nehéz tanácsot adni, hiszen rengeteg szálon futnak az események, amiket te éltél át, viszont nehéz úgy leírni, hogy más is lássa, vagy úgy lássa. Egyetértek azzal, hogy a két tiszteletreméltó embernek az emlékeit nem akarod befeketíteni. Ez szép tőled(minden cinizmus nélkül). Lehet, hogy őket kellene megkérdezned, hogy mi történt ami miatt nem érzed már a jóindulatukat. Nem tudom.
Kívánom, hogy számodra minden kedvezően alakuljon. (Nem lerázás, csak egyszerű, kedves elköszönés)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!