Az életem egy romhalmaz így 18 évesen, fel lehet ebből még építeni valamit?

18/F vagyok

Nagyjából nincs is életem, semmi társasági élet, totál magamra vagyok utalva. Iskolában nem tudnak elfogadni, interneten se megy az ismerkedés, egyszerűen ismerkedésben nullánál is kevesebb vagyok. 1-2 ember van csak, akivel úgyahogy elbeszélgetek, de eléggé messze laknak.

Így magam kell eltöltenem a szabadidőmet, ami sokszor unalommal telik.

Az itthoni körülmények se a legjobbak, az apámmal meg a testvéremmel nem nagyon vagyok jóba, az anyám meg nem valami egészséges tartok tőle nem sok van már neki hátra.

Arra meg reményt se látok, hogy a közeljövőben önállóan meg tudjak élni, legyen valami munkám, amikor semmi tervem nincs a jövőre nézve.

Szóval ebből a romhalmazból valahogy még fel lehet építeni valamit szerintetek, lehet egy kicsit normálisabb életem még?

Hogyan kezdhetném el?