Nagyon magányos vagyok. Van még valaki, aki hasonló cipőben jár?

1.az erőltetett optimizmus nem oldja meg a problémákat, csak eltemeti őket, amíg egyszer csak fel nem robban a lezárt érzelmi kamra.

2.a magánynak nincs köze ahhoz, hogy valaki szépnek tartja magát vagy sem. bár kétség kívül a nők számára ez egy sarkalatos önértékelési kérdés. illetve szerintem köztudott tény, hogy valójában egy nő soha sem elégedett magával, tehát azt a mondatot tekintsük le nem írtnak.

3.egy év az nem sok kapcsolat nélkül, vannak fiúk, akik a te korodban még soha nem rendelkeztek kapcsolattal. valószínűleg kapcsolatfüggő vagy, mint a nők többsége, ezt egy belső hiányérzet, elégedetlenség, menekülés, önértékelési zavar, stb okozza. próbálj meg egyedül is megállni a lábadon, mert amíg ez nem megy, minden kapcsolatod csak magányűzés lesz.

4.szerintem akár csak itt is tudnál rengeteg rendesebb sráccal is ismerkedni, akiknek sokkal rosszabb sorsuk van nálad, viszont valószínűleg őket nem tartanád elég férfiasnak a boldogságodhoz.

5.az x éves férfiak semmivel nem "érettebbek" mint mások, illetve nem törvényszerű, hogy aki idősen egyedül van az nem akar komolyat, aki meg fiatal az csak komolytalan lehet.

viszont azt mindenképpen jól teszed, ha szélesíted a lehetőségek körét, gondolok itt a kiszemeltek korára, magasságára, pénzügyi dolgaira, vagy "férfiasságára" és egyéb tulajdonságaira. a nők nagy része általában túl szűk feltételeket ad meg ahhoz, hogy egy olyan ember megközelíthesse, aki jobb lenne számára, mint akit ő gyakorlatilag keres.

viszont bárkit keresel belső ürességgel, folyamatosan csak fogyasztani akarsz másokat és elvárásokat támasztasz.

Én is magányos vagyok, de nekem még senkim nem volt, így gondolom azért annyira nem fájdalmas, mint ha lett volna valakim, de így is nagyon rossz. Szeretett, egy ölelés hiányzik a legjobban. Szociális fóbia miatt nem megy az ismerkedés.

26F