Hogyan kellene élnünk?

Autonóm, felnőtt emberként a saját életedet úgy kell élned, ahogy te jónak látod. Ha rosszul érzed magad/magányos maradsz, akkor valszeg valami elcseszett gyerekkorban megíródott forgatókönyvet követsz...

ld. még: [link]

[link]

Nem tudom mennyire érezzük, de a kérdés a kérdező állapotában erősen ironikus légkört teremt. Nevesen: nem jó a kérdés sem! Az exit a jó kérdések megfogalmazásával kezdődik. Ezzel így - most még - ugyanazzal a körben forogsz. Meg kellene ismerni önmagad. Ez nem egy elcsépelt frázis, hanem a kiút. A legtöbbeknél nehezebb ez, mint látszik vagy gondolnák. Zombikat nevel a fogyasztói társadalom, a tudatalatti ismétlés sem hülyeség, amit írtak.

Nem kellene semmit, ha kifejlődött a személyiséged, nyilván tudod mi jó neked, persze soha nem árt a nyitott szemmel való járkálás, mindig jöhet valami új, valami több, valami az addigiaknál is hasznosabb irány, amiben azelőtt elképzelni sem tudtad volna magad - erre nagyon figyelj, hogy figyelj! Amire ügyelj még, hogy a neked jó faktort úgy gyakorold, hogy másoknak ne okozz kárt vele. Papíron mindent elmondtam, ezekkel már szabad vagy. Képletek, képernyőn - megvalósítás, hát az lehet, hogy nem fog egyedül menni, környezetfüggő, személyiségfüggő, múltfüggő erősen. Hogy érzed most, mire van lehetőséged?

Szerintem rosszul gondolkodsz.

Az életünk különféle fázisai és közösségei erős hatással vannak a személyiségünkre, de ahogy felnő az ember, lassan kialakul benne hogy melyikből mit vesz át, milyen életszemléletet alakít ki - ez egy természetes folyamat, és ebbe nagyon sok egyéb tényező is belejátszik, vérmérséklet, ízlés, kultúrkör, hobbik, hozott és szerzett "értékek".

Gyerekkorban a család a meghatározó közeg, illetve az ódoda és az iskola. Később iskolásként - kiskamaszként/kamaszként az ember általában megkérdőjelezi a családi vagy korábbi iskolai (közösséget értem ez alatt) tanításokat és szokásokat és nekiáll új utak után tapogatózni, gyakran "lázad" és különféle kortárs csoportokhoz vagy trendekhez csapódik, amikből szintén átvesz ezt-azt, amíg tovább nem áll [nyilván nem mindenkire vonatkozik]. Aztán az egyetem és/vagy munka tovább befolyásolják az embert, jó vagy rossz irányba, újabb rétegeket kap a személyisége, ilyenkorra mondják, hogy általában már stabilizálódik, milyen is lesz a személy - eddigi tapasztalatai alapján (és nem EGY közeg alapján) kiforrottabb és stabilabb lesz a személyisége [ez sem illik mindenkire nyilván].

Aztán persze fölnőtt fejjel és új tapasztalatokkal szembesül az illető - például családja lesz, vagy épp a nonkonform utak egyikét választja, érik csalódások és pofonok, érik örömteli élmények - ezek is mind módosítják az embert, ha nem is látványosan.

Ez nem egy csapda, ahol egy bizonyos közösségnek kell megfelelned, hanem a különfélék, amikkel találkozol, mind hatnak rád (pozitívan, negatívan), formálják a személyiségedet.

Amit leírtál az vagy egy rosszul megfogalmazott kérdés, vagy borzalmasan egysikúan és nihilistán látod a világot.

Akárhogy is, de azt látom, hogy az életben a legfontosabb dolog az őszinteség! Ez a személyiségünk alapkövének kellene, hogy legyen. Gyermekkorban mindíg valamilyen trendet, embert, együttest követünk. Ez normális dolog, mindenki így van vele, azt hiszem ebben többen egyetértenek velem. Majd kialakul bennünk az, hogy kezdünk őszintébben társalogni, ami azt jelenti, hogy egyre jobban felvállaljuk a saját véleményünket és nem csak bólogatunk, ha olyat hallunk, amivel nem tudunk azonosulni.

Saját tapasztalatok alapján gondolom így, de ez is csak az én véleményem :)