Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Egyedül érzem magam, és olyam...

Egyedül érzem magam, és olyam gondolataim vannak, hogy rosszul vagyok tőle. Mi a teendő? (Kérlek olvasd végig)

Figyelt kérdés

17 éves budapesti srác vagyok. A szüleim elváltak, Anyummal, a barátjával, és annak fiával élek. Testvérem külföldön él. Van egy csomó haverom, de azok csak haverok. Komoly dolgokról lehetetlen beszélgetni velük, őket mindig meghallgatom, de ők nem veszik komolyan amit mondok. Próbálkoznak ugyan, de tényleg csak haverok. Van 2 igazi barátom is, az egyik messzebb lakik tőlem, régen napi szinten tartottuk a kapcsolatot, 3-4 havonta eljártunk egymáshoz, mindent meg tudtam vele beszélni. Ma már kb csak én keresem őt, ő szarik a fejemre, lett egy csomó haverja, csaja, azokkal van állandóan, ha alkalomadtán beszélünk és mondani akarok valami komolyabb hangvételű dolgot, úgy tesz mintha érdekelné, de közben mintha a falnak beszélnék. A másik barátommal ugyanez van. Szüleimet, tesómat imádom, segíteni akarnak, jófejek, aggódóak de nem érzem, hogy meg tudnának érteni.

Ráadásul rengeteg stressz, probléma zúdúl a nyakunkba, többek között anyagiak, másrészről meg a szüleim gyűlölik egymást, amit tudtomra is adnak, nem törődvén azzal, hogyez nekem milyen szarul esik. A sok stressztől kb másfél éve rászoktam a cigarettára, most pedig szeretném abbahagyni, mert gátol a sportolásban (úszom+minden nap edzek itthon).

Hazaérek, felmegyek a szobámba, fekszem az ágyon, és azon gondolkodom, mennyire szar, hogy senki nem ért meg, rosszul vagyok, a pánik kerülget a magánytól, és nincs kinek elmondani, ha meg ezzel megpróbálkozom, azt kapom, hogy miért sajnáltatom magam (ezt nem a szüleim mondják).

A másik dolog ami aggaszt, a halál. Sokat rajzolok, olvasok, sportolok, így ilyenkor megtisztul az elmém, és ilyenkor veszem észre mennyire csodálatos tud(na) lenni az élet. A naplemente, a városban járkáló emberek nyüzsgése, a csillagok az éj feketéllő egén, egyszerűen nyomaszt a gondolat, hogy ezt egyszer elveszítem, ráadásul NEM HASZNÁLOM ki. Nem igazán vannak már barátaim, nincs barátnőm, pedig azt is szeretnék, csak egymagam vagyok. Ráadásulnrégen gyenge voltam, úgyhogy állandóan cseszegettek, belém kötöttek, ami érzelmi nyomorékká, és agresszívvé tett. Mára már megerősödtem, magas is lettem, és állandóan azt keresem, hogy ki köt belém, agresszívan reagálok, közben belül segítőkész vagyok, és úgy igazán senkit sem tudnék bántani.

A szeretteimet is állandóan féltem, a szüleim erős dohányosok, nagymamám 74 éves, nagyapám 83, és folyton attól félek mi baj történhet, nem bírnám ki ha valaki meghalna, pedig bármikor bekövetkezhet, és már két nagyszülőm is elhunyt, így tudom mioyen emészthetetlen érzés ez.

Egy idegroncs lettem, aki ráadásul egyedül van. Valami tanács, valaki van hasonló helyzetben? Köszönöm, ha végigolvastad, sokat jelent nekem.:)

17F



2014. ápr. 1. 21:09
1 2
 1/13 A kérdező kommentje:

*hogy ez

*ráadásul régen

*milyen

Bocsánat az elírásokért.

2014. ápr. 1. 21:14
 2/13 anonim ***** válasza:

Hűha.. ez igen.. sajnálom amúgy a dolgot.. de nézd, a halál annyira nem rossz dolog.. sokaknak fájdalommentesen jön, és kész, vége..

Igen, nekem is voltolyan ismerősömk aki aztán kb fallá vált, dehát ez van.. már nem érdekeltük egymást - baráságok is meg tudnak szűnni ugyanúgy, mint bármi más.

A szerettediet? a szüleidre gondolsz, akik gyűlölik egymást? és még titeket se szeretnek kb? hát..

idegroncs? nem hiszem..még van kiút a számodra.. és a cigit is simánle bírod tenni, még csak most kezdted el..


ha gondolod majd írj, aztán aamit tudok segítek :)

2014. ápr. 1. 21:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/13 anonim ***** válasza:
A 16-17 nekem sem volt túl rúzsás korszak..mondjuk a 18 se sokkal jobb most:D annyi hogy volt barátnőm szüzesség téma letudva, fél évig együtt voltunk.Én vidéken lakom 85 km-re Pesttől,és hát igen a monoton mindennapok,a suli meg az élet sajnos odab*.Bennem az tartja a lelket hogy 2 év múlva elhúzok innen Pestre egyetembe,és élhetem az életem.Amúgy engem az bánt hogy gyengén látok(de utálom a szemüveget,a kontaktlencsét meg nem bírom betenni) szóval mint a vakond xd meg itt a pampákon nincs túl sok lehetőség.Neked még jó hogy van akikkel el tudsz menni akárhova,nekem mindig végig kell írogatnom hogy ki hová megy,és hogy csatlakozhatok-e.Szüleim nekem se csípik egymást,de a kedvemért igyekszenek megtartani a "családi hangulatot"
2014. ápr. 1. 21:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/13 anonim válasza:
nekem is elég érdekes történetem van, és szeretnék segíteni neked, ha tudok. ha gondolod, akkor írj üzenetet:)
2014. ápr. 1. 21:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/13 dani900 ***** válasza:

Mostanában nem szoktam ilyen témákban válaszolni, de úgy látom, neked tényleg szükséged van valamilyen útmutatásra.

Eléggé összetett problémákkal nézel szembe, úgyhogy itt nem tud segíteni szerintem senki, de annyit tudok segíteni, hogy ötleteket adok, honnan tudnál tanulni:

http://www.youtube.com/watch?v=vh3zNMTSPy4

http://www.youtube.com/watch?v=BWVOoidqwVI

2014. ápr. 1. 21:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/13 anonim ***** válasza:

Nem tudom, hogy állsz ezekhez, de kérlek, szánj rá 5 percet az életedből, hátha választ kapsz :)

[link]

2014. ápr. 1. 23:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/13 anonim ***** válasza:
Hát, sajnállak...:( Én is hasonló helyzetben vagyok mint te, ha gondolod, írj nyugodtan.
2014. ápr. 1. 23:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/13 anonim ***** válasza:

Szia.

Ismerős a helyzet..Anno nekem sokan mondták, hogy "jobb lesz", de sosem lett jobb. Sosem nyugtatott meg, hogy "majd egyszer szép lesz minden". Két dolgot tudnék neked ajánlani.

Elsősorban azt, hogy próbálkozz a meditációval. Segít lecsendesíteni az elméd, könnyebben elviselni a stresszt..

Második az, hogy esetleg keress valami animét, és nézd. Nekem sokszor nagyon nagy erőt adtak, mikor épp egyedül voltam, sokszor vigasztaltak már meg. Hátha neked is segíteni fog :)

2014. ápr. 2. 00:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/13 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat. Tényleg.
2014. ápr. 2. 20:40
 10/13 anonim ***** válasza:
Kedves segítőkész emberek! úgy látom vannak ötletek h mit csináljon a kérdező srác h megváltozon a helyzete. ez nagyon aranyos és jó dolgok. talán egy picit segítenek is . De megfeledkeztetek Istenről. Egyedül az ő ígérete tud nekünk reményt és boldogságot adni a földön. Nem kell félnünk a haláltól sem mert azt ígéri nekünk h mindnyájan akik benne hiszünk egy csodálatos országba fogunk kerúlni miután meghaltunk. és ott lesznek szeretteink is. együtt leszünk az örök boldogságban. csak egy kis időre veszétjük el őket aztán egymásra találunk megint. a magánytól sem kell félnünk. egy valamibe biztosak lehetünk ő mindig velünk van. Ha félek a sötétbe és rá gondolok, elmúllik a félelmem. mert tudom h velem van és oltalmazóan ölel át minden helyzetbe mindenkor. nekem ez segített . hiszem h minden embernek segítene csak akarni kell. 18/L
2014. ápr. 2. 23:54
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!