Nem merek élni. Elmegy mellettem az élet. Félek mindentől, de főleg mindenkitől. Orvos kezelt, de nincs változás. Valami tanács?

26 éves férfi vagyok. 176 cm magas, állítólag jóképű, kisportolt.

Az időm nagy részét egyedül töltöm otthon a négy fal között vagy vadidegenek társaságában (munkám "magányos" ügynök, szolgáltatásokkal házalok). Mivel munkatársaim kb. nincsenek így ott sem szerzek ismeretséget. Barátaim a középiskola óta nincsenek, de most már ismerőseim sem. Kb. nem szólok senkihez, nem is tudok. Sok helyre eljárok, kitaláltam magamnak hobbikat, de ott sem sikerül kapcsolatokat kialakítani. Már annyira antiszociális lettem hogy minden ember észrevette rajta ezért elkerültek. Ekkor elmentem egy pszichológushoz, aki hónapokig kezelt, majd átirányított egy pszichiáterhez aki szintán hónapok után gyógyszeres kezelést javasolt. Sajnos nem segített és még a libidómat is tönkretette.

Nem tudom kapcsolatokat kialakítani. Kívülről állítólag erős, jó fej valakinek tűnök, de amikor oda kerül a sor egyszerűen elveszek és 2 szót nem tudok szólni. Ilyenkor nem tudnak hova tenni és inkább elkerülik a "furcsa srácot"

Most is itt a jóidő, süt a nap. Én meg itt ülök bennt és kb. magamban beszélek. Szüleim nem tudják a problémámat, testvéreim nincsenek. Pár éve a fővárosba költöztem, azt hittem hogy itt több esélyem lesz a több ember miatt de csak még magányosabb vagyok ahogy látom a sok boldog embert.

Megy el mellettem az élet, én meg csak ülök a négy fal között. Ha ki is mozdulok, ott is egyedül vagyok mintha ugyanúgy körbevenne egy üvegkalitka. Nincsenek barátaim, barátnőm, úgy érzem soha nem lesz családom, házam, igazi életem.

Mit tehetek? Mert tenni akarok ....