Nem merek élni. Elmegy mellettem az élet. Félek mindentől, de főleg mindenkitől. Orvos kezelt, de nincs változás. Valami tanács?
26 éves férfi vagyok. 176 cm magas, állítólag jóképű, kisportolt.
Az időm nagy részét egyedül töltöm otthon a négy fal között vagy vadidegenek társaságában (munkám "magányos" ügynök, szolgáltatásokkal házalok). Mivel munkatársaim kb. nincsenek így ott sem szerzek ismeretséget. Barátaim a középiskola óta nincsenek, de most már ismerőseim sem. Kb. nem szólok senkihez, nem is tudok. Sok helyre eljárok, kitaláltam magamnak hobbikat, de ott sem sikerül kapcsolatokat kialakítani. Már annyira antiszociális lettem hogy minden ember észrevette rajta ezért elkerültek. Ekkor elmentem egy pszichológushoz, aki hónapokig kezelt, majd átirányított egy pszichiáterhez aki szintán hónapok után gyógyszeres kezelést javasolt. Sajnos nem segített és még a libidómat is tönkretette.
Nem tudom kapcsolatokat kialakítani. Kívülről állítólag erős, jó fej valakinek tűnök, de amikor oda kerül a sor egyszerűen elveszek és 2 szót nem tudok szólni. Ilyenkor nem tudnak hova tenni és inkább elkerülik a "furcsa srácot"
Most is itt a jóidő, süt a nap. Én meg itt ülök bennt és kb. magamban beszélek. Szüleim nem tudják a problémámat, testvéreim nincsenek. Pár éve a fővárosba költöztem, azt hittem hogy itt több esélyem lesz a több ember miatt de csak még magányosabb vagyok ahogy látom a sok boldog embert.
Megy el mellettem az élet, én meg csak ülök a négy fal között. Ha ki is mozdulok, ott is egyedül vagyok mintha ugyanúgy körbevenne egy üvegkalitka. Nincsenek barátaim, barátnőm, úgy érzem soha nem lesz családom, házam, igazi életem.
Mit tehetek? Mert tenni akarok ....
válasza:A pszichológusod és a pszichiáter mit diagnosztizáltak nálad?Antidepresszánst kaptál?Azt legalább 1,5 évig kell szedni,hogy legyen hatása,rövidtávon nem hat.
Az ember minél jobban rágörcsöl valamire,a te esetedben arra,hogy barátokat találjon annál inkább nem fog találni,mert "agressziv" lesz a kisugárzása.Ne a barátok keresése miatt találj magadnak hobbit hanem azért,hogy te nagyon jól éreztd magad benne.Ha valamiben megtalálod az örömöd nyitottabbá fog válni az egyéniséged és az emberek is vonzóbbanak fognak találni.
Nem vagy jóban saját magaddal,azért nem tudsz másokkal beszélgetni.
válasza:Ugyanigy vagyok es erzek mint te, csak en 37 eves nö vagyok
Rettenetes érzés amiröl irsz es mintha en irtam volna , cipelem a maganyt mint a belyeget magamon de kifele buszken viselem.
Mint egy kulönleges ruhadarabot.
Mar arra is gondoltam h szkizofren vagyok
PRIVÁT ÜZENETBEN vegyétek fel a kapcsolatot. Teljesen mindegy, hogy melyitek teszi meg az első lépést.
Mivel hasonló a problémátok, könnyen megtaláljátok a közös szót.
válasza:Az emberek sajnos azt hiszik , ha ilyet irsz , amit az elsö valaszolo is irt h "nem kell ragörcsölni " azt hiszik h mi agresszivan baratkoznank!
Sok az elöitelet, megfontolatlan tanacs!
En peldaul mindig eselyt adok mikor masokkal vagyok h maguktol alakuljanak ki a dolgok, de sose törtenik igy !
Nagyon nehez!
Masok meg azt mondjak h visszahuzodo vagyok , a neten meg azt irjak h biztos agresszivan ragörcsölunk a baratkozasokra!
Jo szot es segitö tanacsot nem fogsz kapni
válasza:Szerintem először barátokra(fiú) kellene szert tenned. Akikkel elmehetsz szórakozni, csajozni...
Nagyon hasonló a helyzetünk, azzal a különbséggel, hogy én nem vagyok antiszociális, nem jártam pszichológushoz stb.
Még korban is majdnem ugyanannyi vagyok.
válasza:Ujabb sértés , " antiszocialis"
Mi se vagyunk azok!
Utolso valaszolo viccel " csak baratokat kell szerezz" ja, igen , pont itt a baj h nem tud !
Tapintatlan, hanyaveti valasz
válasza:"Már annyira antiszociális lettem "
Ő írta.
Mégis mitől tapintatlan?
Fogalmad sincs, hogy én milyen változásokon mentem keresztül...
válasza:Ha orvos kezelt és nincs változás, akkor keress meg egy másik orvost - egy igen jó, képzett és profi pszichiátert - és vállald be a terápiát.
Nem antiszociális vagy, mert akkor cselekvő ember volnál, hanem aszociális (azaz NEM szociális), és valószínűleg sok egyéb más gondod is van.
Legelőször is a súlyosan megzavart anya-gyerek kapcsolat, amelynek feloldásához nálad akarat kell és az átlagosnál egy kicsivel több szépség vagy ész, a másik oldalról pedig egy igen kiváló pszichoanalitikus szükséges. Valamint nem ártana, ha az eredeti családodtól minél távolabb költöznél és minél kevesebb kapcsolato ápolnál velük. Egy megbízhtaó, jó barát(nő) kellene (nem partner, hanem a klasszikus értelemben vett barát), de lehet egy jó fej nagynéni-nagybácsi is, akire baj esetén bármikor tudsz támaszkodni.
Antiderpesszánsokat szedtem (2 félét próbáltatott ki) de nem váltotta meg a világot számomra.
Az igazság az, hogy összesen 2 év lelki-gyógyszeri kezelés után sem lettem jobban nem tudom mire számítsak. Mitől számít a jobb orvos és ki is az? Jó fej rokonok vannak, nem élek már rég a szüleimmel, nem is beszélek velük igazán, csak havi kétszer. Ki kéne kérdeznem erről az egészről a rokonaimat akikel jó kapcsolatban vagyok (régen voltam). Igazából a munkám miatt is kerülhettem szerintem ide. Azon gondolkodtam hogy talán mindenkivel úgy beszélek már mintha el akarnám adni nekik a biztosításaimat. NEm tudom.
Barátnő téma is érdekes lenne, bár nem hinném azt hogy ilyenben kéne még gondolkodnom.
Azért az jó hogy vannak mások is így. Azt hittem hogy nincsenek :( :( :(
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!