Nagyon hozzászoktam a magányhoz, így hogy éljem az életem?

Sohasem voltak barátaim,mindig is egyedül voltam.Ebben az elszigeteltségben nőttem fel,és egyszerűen nem tudom elhagyni.

Valami csoda folytán lettek barátaim,és jól érzem velük magam,de egy idő után hiányzik a csend.Hiányolom az egyedüllétet,akkor vagyok igazán nyugodt és önmagam mikor egyedül vagyok.

Hiába van néhány barátom,belül még mindig üres vagyok.

És ez bánt,mert úgy érzem hogy ideje elszakadnom a régitől,és belépni egy új,szép világba,de nem tudok,mert a magány mindig haza hív.