Mit tegyek? ("Kérjük, hogy a kérdés mezőbe írd a kérdésed, ne a magyarázathoz! ")

Nem igazán van olyan barátom akikkel közösen csinálnék bármit is, suliban persze vannak emberek akikkel kommunikálni szoktam de az csak ennyiben nyilvánul meg. Annyira magányosnak érzem magam, hogy egyszerűen nem bírok koncentrálni a tanulásra. Nem is tudom van e értelme neki...nem érzem úgy, hogy vihetem bármire is. Erre rátesz egy lapáttal, hogy az emberek akikkel körül vagyok véve kollégiumba nem igazán tanulnak tehát sokszor ez miatt kívülállónak érzem magam ott is, illetve amikor itthon vagyok akkor se jobb a helyzet mert mindig csak az üvöltés megy és egyszerűen ez annyira elszomorít, hogy semmit nem tudok csinálni csak lesni ki a fejemből. Nincs olyan ember aki mögöttem állna, aki azt mondaná, "igen is megtudod csinálni" (persze ez így erős mert édesanyám mondja, de ez természetes kell, hogy legyen). Próbálom nem kimutatni ezeket az érzéseket amik kavarognak bennem, de belülről már kezd felőrölni. --> egy senkinek érzem magamat a korosztályomon belül (20 éves vagyok)