Mért van az, hogy általánosban, gimiben és még főiskolán is kirekesztett a csoportom, hiába voltam kedves csak szemetek voltak, ha meg nem hagytam magam akkor persze az volt a baj?

Nem tudom, de mindig van pár ember akiknek nem vagyok szimpi már az elején és elba**zák az éveimet.

Gimiben volt egy fiú osztálytársam, aki csak úgy odalökte nekem , hogy amúgy bejössz... úgy hogy kb még 7-en voltak csajok a teremben.Népszerű meg flegma is volt és azt is tudta, hogy nekem ő nem jön be,ezért ha egy srác valami jót mondott neki rólam, akkor egyből valami gáz csajnak állított be.Már 21 vagyok és még nem volt pasim, már lassan beletörődtem hogy nem is lesz, nincsenek barátaim kb a 10 ujjamon megtudom számolni, hogy hányszor voltam bulizni életemben, mikor éppen valakivel eltudtam menni.

Nem kérek pszichologust,azoknál a páciensek alapból elvannak ítélve hülyének és nem direkt csinálják, hanem ez a mániájuk. Amúgy nemrég tanított egy pszichologus, onnan a tapasztalat.

Úgy érzem, mintha nem tudnám újrakezdeni az életem.1 évvel ezelőtt tetszett egy fiú a fősulin , akiről aztán kiderült hogy népszerű, igazából észrevettem hogy tetszem neki, de saját magamnak nem adtam esélyt , mert egyszerűen depis lettem attól, hogy mik történtek velem és, hogy nincsenek barátaim na meg 21 évesen még nem volt barátom se ugye ezt ki értené meg...

Amúgy általánosban és gimiben is utálta az osztályom a többi évfolyam. Mindig volt 1 csaj,akinek szúrtam a szemét és rendesen kavarta nekem a szart sajnos sikerrel és aztán a többi nem fogadott be.A főiskolán meg keményen verseng mindenki és elég kevesen vagyunk.

Itt arról van szó, hogy vonzom az idióta embereket, de nem tudom mivel. Végül is én nem látom magam kívülről, lehet néha félreérthető jeleket adok.Amúgy alapvetően egy rendes, jószívű csaj vagyok és érzékeny,lehet hogy ez lerí rólam és ezért találnak meg olyan könnyen az ártani akarók.Nem szoktam kezdeményezni vagy elég nehezen, aki velem kedves azzal én is az vagyok, ha meg nem az akkor igyekszem elkerülni már amennyire lehet.