Én már sosem leszek szerethető ember?

Ha valaki igazán szeret valakit akkor nem érdekből fog bekopogni hozzád, hanem valóban hiányozni fogsz neki...ilyen is létezik. Ha meg csak érdekből jön be, akkor talán jobb ha nem is kopog rád..

Van egy nagyon elgondolkodtató mondás: " nem azért szeretlek mert szükségem van rád, hanem azért van rád szükségem mert szeretlek"...

:)

és ez óriási különbség.

Ha tényleg Szeretet van valakik között lehet ez szülő-gyerek vagy párkapcsolat vagy baráti akkor sem távolság sem emberek, senki nem állhat útjába a Szeretetnek. És nem függ sem másoktól, sem körülményektől, sem távolságtól..és ez és ez nekem nagyon megnyugtató, erre bizonyságot is kaptam, hogy a Szeretetet örök, Élő és a halál sem tudja szétcincálni. Hiszek ebben, tapasztaltam..:)

Az igazi barát kevés aki őszintén nyitna rád ajtót...vannak, de nem gyakoriak.

Először is jó tudni, hogy minden ember esendő, mindenkinek van hibája. Nincs tökéletes ember. Tehát így kell elfogadni az embereket: olyannak amilyenek tudnak lenni. Te is olyan vagy amilyen vagy. Ha szeret valaki akkor elfogad olyannak amilyen vagy. Ez nem azt jelenti, hogy te nem láthatod be, hogy milyen hibáid vannak és nem változhatsz. Nagyon is jó, hogy látod hogy valami nem stimmel és ezen váltóztatni szeretnél..ez a változás LEHETSÉGES de addig is - mivel ez egy folyamat- első lépés hogy elfogadd önmagad is olyannak amilyen vagy. Igen, ilyen vagy, hibázol és esendő vagy mint mindenki, tudsz róla, hajlandó vagy változni...de addig is jó lenne elfogadni önmagad is olyannak amilyen vagy, mert ha nem önsajnálatba esel ami nagyon letud húzni. Tudod: én vagyok a legszerencsétlenebb, nem szeret senki, szörnyű természetem van, elmarok mindenkit. Az önvádlás az lehúz...tehát nem jó ezt erősíteni magadba. Hanem ezt mondod: Ok, jó ilyen vagyok amilyen, ez nem jó, ezen változtatni szeretnék, gyerünk tovább..aki így eltud fogadni annak örvendek és hálás vagyok, aki nem...az veheti a kalapját. Az első lépés az elfogadás..miután már tudod, hogy minden ember esendő, tökéletlen. Elfogadod önmagad de ugyanakkor másokat is...mindenki olyan amilyen tud lenni. Ha valaki épp gonosz vagy irigy, vagy akár gyilkos...az az ő baja..ott kéne legyen az elfogadás, megértés, hogy minden ember esendő (bűnös) és olyan amilyen. Épp elég baj neki az amilyen, mert még sok szenvedés vár rá. Másrészt, nem láthatunk bele milyen okokból olyan amilyen..ne ítélkezzünk felette, ez nem a mi dolgunk. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy közösséget kell vállalni vele, sőt ami nem jó azt kerülni kell, de nem elítélni.

Igen, a boldogtalanság is mulandó!:) Az ember saját sötétsége miatt szenved annyit, de ebből van kiút!

Most néztem meg Kassai Csillát nem ismertem, amit igen az a Tolle videói (Echard Tolle) ami szintén nagyon jók.

A kiút bármilyen vallású is valaki, vagy épp szkeptikus, vagy ateista vagy nő vagy férfi, fehér vagy fekete, idős vagy fiatal: az elfogadás, a megbocsájtás, a tisztelet, az Igazság kimondása, az én-központúság mellőzése, a Szeretet (Isten) megismerése. Ha Istent megismered megértheted hogyan működik a világ, egészen átformálódik a tudatod, másképp értékeled majd a világot, az embereket, önmagad..és szívedbe nyugalom költözhet..és egészen átformálódik BENNED minden, vagyis megváltódsz a saját sötétségeidtől, az önmarcangolástól, a szenvedéstől.

Valóban egy tudati átalakulás..

Én ezt az utat járom igaz csak 4 éve..és nagyon sok szenvedéstől szabadultam meg, másképp látom a világot, megértettem, hogy nem a világ okozza számomra a szenvedést, hanem a saját tudati hozzá állásom a dolgokhoz (pl elvárások, ítélkezések, irigység, mások hibáztatása) és hogy szép az élet, és minden a legnagyobb rendben van, mert a Szeretet (Isten) örök és állandó és kegyelmes, és van kiút a megnyugvásra, és a haza találásra..:)

Szívesen...

Minden jót kívánok..

:)