24 éves vagyok, már 6 éve egyedül töltök minden ünnepet. Mit tennétek a helyemben?

17 éves koromban, az érettségi előtt elvesztettem a családomat. Amúgy sem voltunk nagy család, apai ágon senkit nem ismertünk, anyai ágon meg nem volt sok rokon. Nagyszülők már 10 éves koromban elmentek, anyukámnak és a nagyszüleimnek sem voltak testvérei. Rögtön a vizsgák után el kellett kezdenem dolgozni (előtte úgy volt hogy egyetemre fogok menni, fel is vettek volna, 4-es tanuló voltam) hogy ne kerüljek a híd alá. Budapesten kaptam állást, egy kollégiumban sikerült szállást találnom. Sajnos azóta sem sikerült kijönnöm ebből a helyzetből, mivel sima érettségivel minimálbéres állásokat találok csak és a családom adósságait is törlesztenem kell.

Szórakozni 17 évesen voltam utoljára, nincs hozzá se pénzem se lelki erőm. A régi barátaim, haverjaim mind cserben hagytak, ők elkezdték az egyetemi életet. Mára meg sokaknak van családja is. Én meg nem tudok továbblépni. Jártam már 3 támogatott tanfolyamra is (targoncás, árukezelő, angol nyelv) de több fizetést nem akarnak adni így sem. Barátokat nem sikerült azóta sem találnom, sajnos a közegben amiben kénytelen vagyok élni, nagyon sok az iszákos és buta ember. Nem jövök ki velük, nem lehet semmi értelmesebb dolgoról beszélni velük, én meg nem akarok "lesüllyedni a szintjükre" hogy teljesen lecsússzak. Az értelmiségibb emberekkel meg nem tudok a társadalmi helyzetem miatt kapcsolatba kerülni.

Ilyenkor amikor jönnek az ünnepek nagyon depressziós leszek. Mindenhonnan ömlik a család, barátok, szeretet szlogen. Én meg itt vagyok tök egyedül, a Karácsony is ugyanolyan nap nekem mint a többi, kivéve hogy nem tudok dolgozni és csak a bánatomba temetkezem.

Barátnőm soha nem volt, nem is kerültem olyan helyzetbe hogy kialakuljon valami. 17 évesen amikor voltak haverok meg bulik már éppen kezdett alakulni valami ilyen téren is. Most meg veszett ügy, nincs semmim, se egzisztenciám, se tapasztalatom, még lelki békém sem.

Ti mit tennétek a helyemben? Megmondom őszintén hogy soha nem ittam egy kortyot sem, de már gondolkodtam rajta hogy ha lemennék a munkatársakkal egy nyitva tartó kocsmába legalább nem lennék egyedül és lehet hogy az ital is jó kedvre derítene. Beszélgetni amúgy sem tudok senkivel, így legalább lenne kihez szólnom, talán még találnék egy-két barátot is.

Félre ne értsetek nem sajnáltatni akarom magam. Már mindent megpróbáltam hogy javítsak a helyzetemen. Mentem volna külföldre is dolgozni, de utólag szerencsére kiderült hogy átverték azokat akik kimentek. Így én megúsztam. Szoktam kisebb munkákat is elvállalni, bármit ami pénzt hoz, de így is éppen hogy kijövök. Valami tanácsra lenne szükségem. A tanfolyam, továbbképzés nem jött be, pedig nagyon hittem benne. Munkakeresés esélytelen, folyamatosan próbálkozom de csak rosszabb ajánlatokat kapok.