Nem lesztek szomorúak a kérdések láttán?

Tudod, egy mosoly nem kerül semmibe.

Én most regeltem be nemrég, de úgy látom, hogy érdemes volt. Persze itt is vannak irigy, rosszindulatú egyének. Nem velük kell foglalkozni.

Ha már begépelted fejezd be. Nem tudhatod, hogy pont azzal, amit kitörölsz nem segítenél-e valakin.

Én régebben tanítottam. Ha egy osztályban már egy gyerek szeme felcsillant már megérte.

Az emberek el vannak keseredve hatóságok, rendőrség, bíróság viselkedésén, döntésein, hozzáállásán. Legalább itt kapjanak erőt és lehetőség szerint segítséget. És ha Te meg tudod adni, akkor légy szíves tedd meg.

Az igaz, hogy sokan nem mennek tovább, de lehet, hogy pont a Te leveled visz valakit előre.

Persze a Te döntésed.

Szép napot.

Néha szomorú leszek, és megpróbálok segíteni. Sok embernek már az is elég, ha meghallgatják, és ha válaszolnak is, akkor már érzi, figyelnek rá.

Fejezd be mindig a mondandódat, küld el, talán ezzel tudsz

segíteni.

Ezen az oldalon jobb a stílus, mint mondjuk a családi kapcsolatoknál, mert itt ugy érzem, nincsenek kamu kérdések,

csak tanácstalanság, magány, keserűség.

Én őszintén nem rég kerestem fel ezt a témát. Mert feltettem egy kérdést. És aztán láttam más kérdését, segítség kérését. És segíteni akartam. Lehet nekem is van elég bajom, de úgy gondolom,hogy segíteni valakin, nem nagy megerőltetés. Még ha egy ismeretlen az internet forgatagában ír nekem egy választ, nem biztos, hogy segít, de segíthet. Megvan rá az esély.

Talán azért teszem ezt, mert a saját lelkemnek esik jól, hogy segíthetek olyanokon, mint amilyen én vagyok. Bár nekem van önbizalmam, és erőm is a változtatásra, de így se jön össze semmi. De öngyilkos nem leszek, ez 1000%. És lehet, hogy sajnáltatom magam, de én teszek is valamit. És ere biztatnám a többieket is.

Gondolkoztam rajta, hogy pszichológus leszek, és így a munkába fonjam bele azt, amit szívesen csinálok.

Néha elszomorodom, de nem lepődök meg, mert tapasztaltam a dolgokat, hallottam mástól, ismerem milyen emberek azok, akik ezt teszik. Az ilyen embereken segíteni kell, nem pedig otthagyni, és odaköpni, hogy lusták. Lehet, hogy azok, de ha az ember meg se próbálja.. arra nem tudok sokat mondani.

Sajnos engem a való életben nem keresnek sokan a gondjaikkal, de aki keres, annak segítek, tanácsot adok, és biztatom.

Egyet értek veled, kérdező, át kell esni ezen az életben. Nehéz, és sokan feladják, de aki túljut az rájön, hogy rosszul gondolkodott. Nekem a nagyját már sikerült átvészelnem egyedül, de szükségem lenne másra is, mert tudom, hogy ez egyedül nem megy.

Szóval:) ha veszed azt a nagy fáradtságot, és írsz néhány sort, vagy akár egy regényt is, nyugodtan elküldheted, nem fog senki se haragudni érte, talán még hálás is lesz:)