Voltatok már olyan magányosak, hogy egyáltalán nem beszéltetek emberekkel és nem jártatok sehová?

Nincs valami sok barátom és ők sem érnek rá túl gyakran. Munkám sincs, suli is laza és már úgy érzem, megőrülök. Néha van egy-egy olyan nap, amikor egyáltalán nem beszélek emberekkel és olyankor végem. De most már sokkal jobb a helyzet, mint egy éve, mert akkor abszolút senki nem volt. Viszont most már kezdem unni ezt, mert évek óta ez megy. Már ott tartok, hogy rettegek a magánytól, mert rájöttem, hogy veszélyes. Akár bele is őrülhet az ember. Amúgy sokszor eljárogatok egyedül is, meg ismerkedek, próbálok barátkozni, ahol csak tudok. Az ismerkedés mindig is könnyen ment, viszont az utóbbi időben nagyon nincs szerencsém az emberekkel, mert csupa olyannal találkozok, aki vagy nem hallgat meg, vagy hátba szúr, vagy sérteget, vagy tök rendes, de semmiben nem passzolunk...nem tudom, mit csináljak, régebben sokkal nagyobb szerencsém volt. Miért vagyok mostanában ilyen balszerencsés az emberi kapcsolatokban? Van még így valaki?