Miért vagyok ilyen szerencsétlen mi lehet a gond?

Sziasztok már kiskorom óta érzem,hogy valami nincs rendben az életemben egyszerűen semmi nem sikerül nekem. Most vagyok 26 éves és egyáltalán nem vagyok boldog szívem szerint meghalnék. Olyan családba születtem ami nem éppen a legjobb volt édesapám nagyon sokat ivott és bántotta a családját mindig de főleg anyámat aki pedig nagyon jó asszony mindent megadott a gyerekeinek na meg jó feleség is volt. De édesapám az alkohol rabja lett és mindig veszekedett a családján adta ki a dühét. Akkoriban mi nagyon szegények voltunk de nem is ez volt a nagy probléma. Engem soha nem bántott szerencsére mert én voltam a kedvence.De ő már meghalt és így a család is megnyugodott. Utána elkezdődött az iskola mondanom sem kell be sem tudtam illeszkedni a többiek közé állandóan szekáltak engem sértegettek gúnyoltak meg a családomat is. Én meg hagytam magam és nem szóltam nekik vissza és így rám szálltak. Barátaim sem voltak mert senki nem foglalkozott velem lenéztek még a lányok is. Nagyon nehezen jártam végig az általános iskolát meg is buktam és nem tudtam odafigyelni a tanulásra egyrészt az osztálytársak miatt másrészt meg a családi gondok miatt. Az iskolában soha nem szólaltam meg amikor felelni kellett mert féltem,hogy kiröhögnek a többiek mivel szokásuk volt mindig. Nagy nehezen kijártam az általános iskolát és olyan boldog voltam,hogy végre megszabadultam a sok szenvedéstől. Később átiratkoztam egy középsuliba mert kötelező volt,hogy még tanuljak a tanárok ajánlottak nekem egy iskolát ami a gyengébb tanulóknak való el is mentünk megnézni és be is iratkoztam. Amikor volt az évnyitó mondanom sem kell csak úgy rettegtem minden bajom volt. Ebben az iskolában csak lányok voltak kizárólag ők tanulhattak ott abban az időben azért is mentem oda. Amikor az iskola elkezdődött már akkor féltem nem mentem oda senkihez inkább félrevonultam. Kezdetben próbálkoztak velem barátkozni de nem akartam beszélgetni senkivel mert féltem nem tudtam megszólalni vagy csak nagy nehezen. Sajnos ebben a suliban sem kedveltek engem igazán kivéve egy lányt akivel jóba lettünk mivel ő is olyan félénk típus volt mint én. De ez sem volt nagy barátság mert ez a lány is idővel eltávolodott tőlem. De viszont ebben a suliban azért már jobban tudtam tanulni szereztem nagy nehezen 2 szakmát az egyik házvezetőnő a másik meg óvodai dajka. Utána ezt a sulit is kijártam és megnyugodtam,hogy többet nem kell mennem majd csak dolgozni idővel. Az évek alatt egy igaz barátnőt sem sikerült szereznem magamnak sőt még barátot sem pedig nagyon vágytam én is a szerelemre,hogy szeressenek de mivel nem jártam sehova így nem foglalkozott velem senki. Aztán interneten próbáltam párt keresni és megismertem valakit akivel nagyon jól megértettük egymást írogattunk egymásnak később már telefonáltunk még egy nap eljött hozzám és megismerkedtünk.Sajnos azóta meg is bántam azt,hogy foglalkoztam vele mivel nem értettük meg egymást mindig veszekedtünk egyszerűen nem illettünk össze de mi erőltettük a kapcsolatot. Meg is lett az eredménye kikészültem és pánikbeteg lettem gyógyszert kellett szednem rá.Egy a lényeg,hogy valami probléma van velem a felfogásommal nagy önbizalomhiányban szenvedek mindig csak a halál gondolata jár a fejemben. Nem érzem magam jónak sem szépnek egy rakás szerencsétlenség vagyok akinek semmi nem sikerül. A párkapcsolatom is egyenlő a nullával más emberrel meg nem tudok ismerkedni félek találkozni pasikkal vagy pedig visszautasítom őket. Nem tudom mi van velem szerintetek mit tegyek mit tanácsoltok?