Miért mondják a szerencsétlen emberekre, hogy önsajnálók?

"A szakember csak a munkáját végzi. Megjátssza neked azt, hogy tényleg érdekli a sorsod, de valójában egy senki vagy a szemében, egy a sok közül akikért megkapja a fizetését, akikek kedvére játszadozhat. Annál könnyebb nincs is, minthogy felelősség nélkül tanácsokat osztogatni. Kívülállónak mindenki tud tanácsokat osztogatni ha valami mégsem sikerül akkor meg mindig rá lehet fogni arra hogy nem pontosan úgy csinálta ahogy kellett volna vagy ha pontosan úgy akkor túl görcsös volt."

Nem fogok reagálni az egész sztoridra, csak kiragadom azt a részt, amibe a leginkább bele szeretnék kötni. Ajánlom figyelmedbe a különböző pszichológus és pszichiáter etikai kódexeket. Ezek a szakemberek NEM ADNAK tanácsot. Etikailag tilos nekik. És ne beszélj arról, hogy felelősség nélkül, mert elég sok felelősség van a nyakukban.

Igazán empatikus, együtt érző ember nem sok futkos szerintem a világban. Általában mindenki csak a saját nehézségeit látja, azzal törődik, és tojik a másikra.

Vagy soha nem volt olyan élethelyzetekben, mint a nála elesettebb, és így nem is érti egyáltalán a másik problémáit, szerencsétlen lúzernek meg még mindig könnyebb nevezni egymást, mint érdemben foglalkozni a problémával (plusz ezáltal ugye saját magát a "fikázó" még nagyszerűbbnek látja, amire szüksége is van valószínűleg).

Az emberi közönyösség sajnos általános, mindenkinek megvan a maga problémája, inkább azzal foglalkozik. Hozzávenném, hogy sajnos depressziósokkal, mentális betegekkel tényleg nehéz bármit is kezdeni, hiába segítőkész az ember, nagyon nagy türelem kell hozzájuk, és laikusként egyszerűen nem tudsz segíteni rajtuk (már az is nagy segítség, ha mellette vagy és támogatod, de nem feltétlenül elég). Jó barátokra van szükség, amúgy, akik melletted állnak akkor is, amikor a gödör aljára csúszol, nekem szerencsém volt ezzel, és én is mindig kitartok a barátaim mellett, még ha olyan is a helyzet, amiben nem tudok segítséget nyújtani. Idegenekkel viszont nem tudok mit kezdeni, és bevallom, annyira jótétlélek nem is vagyok.

Ami a szakembereket illeti: rosszak a tapasztalataid, sajnos sokszor jogosan, bár a miértekkel nem értek egyet. A pszichiátereken nagy a nyomás, túl vannak dolgoztatva (orvoshiány általános ugye), plusz gondolom te is tudod, hogy a világ minden szakmájából közülük kerül ki a legtöbb öngyilkos, tehát nem semmi lelki terheket cipelnek, baromi nehéz a munkájuk, így sok kiégett lesz ami a kompetenciájuk rovására megy.

De nem minden orvos hasztalan roncs vagy szemét. Találkoztam már hanyaggal én is, de olyannal is, aki egy rokonomat szépen kikezelte egy annyira súlyos állapotból, ami miatt azt hittem, menthetetlen - mostanra tök jól van, sőt, egy csomó fizikai betegsége is megszűnt (amik mint kiderültek, pszichés eredetűek voltak).

Ugyanez a szakember nekem is sokat segített, más problémában, és igen, gyógyszereléssel.

TB-s orvosról beszélek, nem magánrendelésről, azzal nincs tapasztalatom. Igen, nekem tanácsot is adott, az is segített.

A gyógyszergyárak meg egyetértek, borzalmasak, hányinger, ami a náluk megy, DE gyógyszerekre sajnos szükség van, a pszichológus sem tud megoldani mindent, az alternatív módszerek sokaságából meg szúrd ki, hogy ki sarlatán és ki nem, na ez kemény dió. Vagy próbálj mit kezdeni egy nagyon súlyos klinikai depresszión vagy egy skizofrénián "házi" gyógymódokkal, motiváló könyvecskékkel vagy gyógynövényteákkal - nem fog összejönni. A pszichiátriai készítmények sem az ördögtől való gonoszságok, megfelelő szakember folyamatos kontrollal, ellenőrzéssel, a visszajelzések figyelembe vételével képes megtalálni a megfelelő gyógyszerelést, már ha olyan a probléma, aminél INDOKOLT, és amire egyáltalán létezik gyógyszer. Ha az orvosod erőltetett egy gyógyszert, ami a "tesztelős" időszakon (amíg megszokja a szervezet a gyógyszert) túl is csak rosszabbat tett, mint használt, vagy egyáltalán nem használt, akkor nem jó orvosnál jártál. Ha van lehetőség, keress másikat.